A sportoló jelentősen nagyobb erőt képes kifejteni a nyomásban, a gyakorlatot állva végzi, az ülő verzióval szemben. Mégis előfordulhat, hogy az olvasó erősebbnek találja magát egy ülő helyzetből történő kinyomás során. Azonban ha így van, nem veszi figyelembe az előzetes megnyúlásra épülő visszaható erő szerepét. Így a súlyt minden bizonnyal az állványról vette ki, majd leengedve azt azonnal emelt. A szituáció épp olyan, mint a fekve nyomás során. Az erőemelő versenyszabály azonban megköveteli a súlyzó megállítását és mozdulatlan tartását egy pillanatra. A leküzdhető tömeg így némileg csökken. Az állványból kiemelt, vagy az előzőleg felvett súly fej fölé nyomásakor a visszaható erő lehetősége szintén kimarad. Mindazonáltal a farizmokat összehúzásából kiindulva a sportoló képes a testét igen erősen megfeszíteni, ez az energia pedig továbbítódik az aktívan összehúzódó izmokba. Ez okból képes nagyobb súlyt leküzdeni álló helyzetből.
Ha a sportoló nagyobb függőleges nyomóerőt szeretne, úgy tartsa mozdulatlanul rúdat minden ismétlés előtt egy pillanatra, kizárandó a visszaható erőt!
A mellről való indításhoz elég laza csukló és vállöv szükséges, hogy a sportoló képes legyen a mellen jelentős súlyt kényelmesen viselni. Az elöl való indításnál bekapcsolódik a mellizmok felső része is.
Mivel erősebb az indítás, - tekintve a nagyobb súlyt - a kinyújtásnál több teher hárul a háromfejű karizmokra. A nyakból nyomás (50), ahol a fogás rendszerint szélesebb, ezért kevésbé értékesnek tekinti a karok fejlesztése szempontjából.
Az állva nyomás során apropóján kitérünk a súlyemelő öv létjogosultságára. A derékszíj olyan kellék, ami nem arra lett kitalálva, amire manapság az edzőtermekben használják, gyakorlatilag dísznek.
A súlyzó felvétele és kinyomása (clean& press) olimpiai fogásnem volt 1972-ig, a lökés és szakítás mellett. Ennél a gyakorlatnál végső formájában olyan szintű homorítást alkalmaztak, sőt a láb egy különleges mozgását is, tovább döntve a felsőtestet, ami indokolttá tette az övet, tekintve, hogy a törzs 45-55 fokos szögben állt a függőlegeshez képest. Ez formula márpedig ma nem áll fenn. Az öv használata különböző hátulütőkkel bír, ezek a következők:
- A has, haránt hasizmok (oldalsó) és a gerincmerevítők nem fognak kellően megerősödni a statikus tartástól, mert az öv elvégzi a tartás jelentős részét.
'
- Benyomja a hasfalat, növelve a hasüregi és mellűri nyomást, aminek következtében a vér nagyobb mértékben préselődik a fejbe. A préselés olyan gyakorlat, ami eleve fennáll az ilyen mozgásoknál, nem jó ezt fokozni.
'
Az egykori olimpiai súlyemelők pontosan tudták, hogy kell lélegezni, mégis még így is gyakori volt az ájulás.
'
- A szív és az agy között is nehezebb a véráramlás övvel, ezért az oxigénhiány is eredményezhet ájulást.
'
Az erőemelő guggolás elemelés teljesen más kérdés! Más a mozgásszerkezet, kisebb stabilitást kíván, mint egy a mellkast nyomó, majd a 180-230 cm magasban, nyújtott karon függő súly. Az erőemelő fogásnemek kevésbé ájulásveszélyesek.
Itt fontos megjegyezni, gyakorlattól függetlenül, hogy nyolc ismétlésektől komolyan megerősödni jóval kevésbé lehet, mint ötösével, vagy kevesebb ismétléssel nagyobb súllyal.
Ezért az öv eleve egy célt tévesztett adalék relatív kis súlynál. A szituációt remekül illusztrálja a 105 kilósok között Athénban győztes Dimitrij Beresztov egy edzésgyakorlata nyomásban, amelynek alkalmával könnyedén elbán 150 kg-val az állványról való nyomásban.
'
Beresztov gyakorlatán megfigyelhető, hogy mindössze annyit homorít törzsben, amennyire ez a feje kikerüléséhez szükséges.
'A könyöke jóval előrébb van, mint a rúd vetülete; ehhez bizonyos hajlékonyság kell csuklóban és váll ízületekben. Minimum a rúd alatt kell, hogy legyen a könyök, ha nem megy, akkor kell a nyakból nyomást, mint alternatívát választani.'
Teljesen kinyújtja a karjait (kiakasztás), ez elősegíti, hogy a felkar mozgásterjedelme ne rövidüljön be, és értelemszerűen növeli a tartóerőt, valamint az egyensúlyérzéket.
A filmen ez nem megfigyelhető, de fontos adalék: a lélegzetet vissza kell tartani a törzs stabilitása érdekében, és csak fej fölött szabad kilélegezni. Ugyanakkor sohasem szabad túl mély lélegzetet venni. A farizmokat szükséges megfeszíteni még a nyomás megkezdése előtt, ez kihat az egész testre, de főleg a gerincoszlop stabilítása érdekében fontos. Így jelentékenyebb erőt lehet kifejteni.
Ha más sportágra tekintünk, a jól képzett erőemelő sem fog maximum körüli súly alkalmával guggolás, fekvenyomás, deadlift közben kilélegezni, mert a test némileg ellazulna. Azaz mindig is préselni fog. Megfeszített testtel jelentősen nagyobb súlyt lehet mozgatni.
A bal szívkamra fala, az óriási vérnyomás emelkedés kapcsán fokozottan meg fog vastagodni.
Végül egy felvétel erejéig tekintsük meg Jurij Vlaszovot, Róma olimpiai bajnoka (1960) és Tokió ezüstérmese (1964).
Itt, - Tokióban - 192.5, és 197.5 kilót teljesít a klasszikus nyomásban.
Bármily meglepő láthatóan nem használ övet.
'A nyomás végső formájában, ennél is nagyobb homorítással járt, ekkor volt az övnek értelme, amit gyakran acélbetéttel szereltek fel.
'
Érdekességek
1961-ben a bécsi Világbajnokságon Jurij Vlaszov megnyerte a legfelsőbb kategóriát. Az akkor még kamasz Schwarzenegger véletlenül ott ült a nézőtéren, sőt utána sikerült pár nehezen összehozott mondatot is váltaniuk. Arnold megkérdezte lehet-e ilyen erős valaha? A válasz egy határozott nem volt. Ugyanakkor a bajnok, a fiú testépítéshez súlyzókhoz, testgyakorláshoz való vonzódását kifejezettel üdvözölte.
Vlaszov a tokiói Olimpiát (1964) elvesztette, annak ellenére, hogy ott két világrekordot is felállított. Ezután nem kívánt többé versenyezni. 1966 őszén azonban pénzügyi problémái támadtak. A helyzet orvoslására önnön rekordjának megjavítására készült a fogásnemben. 1967 április 15-én Moszkvában, 199 kilót teljesített. Ezért a produkcióért 850 rubelt kapott. Igen rövid ideje maradt szakszerűen felkészülni, végül a verseny utóhatásaként eltöltött pár évet tolószékben.
A tokiói olimpia előtt másfél hónappal a 137 kilós Vlaszov 215.5 kg- on lökésben
Maga Vlaszov - mint fentebb látható is - soha nem használt súlyemelő övet, jóllehet legjobb teljesítménye lökésben 215.5 kg. Guggolásban gyakran ment 250 kg feletti súlyra, négy-öt ismétléseket végezve. Alább egy archív felvétel, a rúdon öt-öt darab húszas, egy-egy tizenötös, valamint a szorítók.
'
1987- ben a Szovjetunió Állami Sport Bizottsága elismerte a testépítést, mint sportágat, az első elnökük Jurij Vlaszov lett.
Huszonhét évvel, a bécsi Világbajnokság (1961) után Schwarzenegger ismét találkozott egykori példaképével a "Red Heat" moszkvai forgatása aprópóján. Arnold, fotójának egy dedikált pédányát adta a mesternek, az következő megjegyzéssel: "Bálványomnak, Jurij Vlaszovnak a legjobbakat! Arnold Schwarzenegger. "
1988. Schwarzenegger Vlaszov társaságában, a Szovjetunióban
Jurij Vlaszov egy relikviája 1988- ból
1996-ban indult az Orosz elnökválasztásokon, de mivel nem találtak rajta fogást, egyes ellenfelei aljas módon halálhírét keltették, így az érvényes szavazatok kevesebb, mint két százalékát szerezte meg.
A vér nem válik vízzé szokták volt mondani: aktív súlyemelő pályafutása befejeztével, rehabilitációi után, folytatólagosan edzettheti két-három alkalommal. Így egy kései veterán versenyen, negyven évvel később Tokió után képes volt, 185 kilót lökni. Kétszázat tervezett, de igen nehéznek érezte ezt a súlyt is. Erről is beszámol, egy a Právdá-nak 2005. december 15-én adott interjúban, amely 70. születésnapja alkalmából kérdezte életútjáról, hogylétéről politikai és gazdasági állásfoglalásáról Oroszországra nézve.
