A súlyemelés ezen gyakorlata olyannyira hasonlít, a versenyen, a dobogón végrehajtott formátumhoz, hogy akár fel is cserélhető vele. Versenyen bárki bemutathat helyből szakítást is, pusztán nem célszerű. A magas húzás és a sekély alámenés ára az értékes kilogrammok. Akkor fordul elő, hogy a versenyző nem végez teljes beülést, ha annak technikáját nem sajátította el, az nem rögzült, illetve az izületei és szalagjai nem elég lazák, mivel maga a sportoló nem kellően hajlékony. Az illető még így is lehet igen erős, de a nemzetközi élvonalban ez az opció már nem fordul elő.
A két gyakorlat közötti különbség tehát az alámenés mélységében rejlik. Egy, a maximális közeli szakításgyakorlatnál a súlyemelő épp olyan magasra tudja meghúzni a súlyt, hogy a kinyújtott karok beférnek alá, ebben az állapotban a test még 5-15 centimétert süllyed, majd azonnal megfeszül. Helyből szakítás esetén, ahol a súly könnyebb, a sportoló csak egyszerűen oldalt terpeszt (olykor rogyaszt), mindössze negyedig - félig megy a súly alá. Ha valaki látott már súlyemelő közvetítést, véletlenül se értse félre a vesenyzők állandó "beguggolását" a megterhelt rudak alá! A beülés, mint fentebb írtuk is egy kényszerűség. A szakítás során az egyes sportolók az erősebb combfeszítőkkel választja el a terhet a dobogótól.
Az emelés során a comb és a lábszár által bezárt hegyesszög kinyílik
A súlyemelő a fart kissé megemeli, elkerülendő a térdek akadályt képezzenek a súlyzó felfelé haladásában.
A cikk folytatása új oldalunkon:
Súlyemelő gyakorlatok: helyből szakítás | amatőr súlyemelők weblapja