'Táplálkozási anomáliák

Téves konklúzió:  a paleo-diéta

ll. rész

 

 

Tévedések végjátéka

 

    A túlzott szénhidrátbevitel miatt beteg az emberiség? c. bizonyos "Súlyfelejtő klub'" internetes lap felületén Szendi-féle gondolatmenet észrevehetően csúsztat. Mint gondolataiból közölnek - "A táplálkozást a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben kezdték intenziven vizsgálni, amikor jelentős mértékben megnőtt a szívbetegek száma, az infarktus gyakorisága. " Megállapítása szerint a rossz tendencia két-három évtizeddel korábban indult, amikor szerinte a zöldségek, gyümölcsök helyébe, a finomított szénhidrát, a gabona került.

 

Figyelemre méltó a cikk (Csáki Krisztina írta valójában Szendi Gábor elképzeléseit kiegészítve) elképesztő gondolatmenete, ami szerint lényegében a modern civilizációs betegségekért valójában a földmüvelés és az állattenyésztés meghonosodása a felelős, mivel tíz-tizenötezer évvel ezelőttig szerintük az ember nem fogyasztott gabonaféléket és tejet 17. Nyilván különösebb logika nem kell annak belátásához, hogy a katasztrófális táplálkozási szokások, mint a transzzsírok, a cukorhegyek, és a ledolgozatlan kalóriák, a mozgásszegény életmód eredményezte edzetlen keringési rendszer vezet a ma emberének szív-érrendszeri katasztrófáihoz. Példának okáért a XVlX. századra a régtől ismert tej, vagy a mezőgazdasági forradalom előtt is ismert gabonafélék fogyasztása nem okozott problémákat a nyugat hétköznapi emberének. Hasonlóképpen Jézus által mindennapi kenyérként megnevezett élelmiszer sem, annál inkább a hiánya, azaz maga az éhínség. A cikkre visszatérve ugyan kitér az asztali cukorra, a korábban ismeretlen mértékű szénhidrátterhelésre, amely nem volt jellemző a múltban, de pont emiatt értelmetlen, mihaszna csúcstatás, lejáratandó a gabonát és a tejet.

 

A bombasztikus írás képi illusztrációja...

-

 

    A cikkel kijelentésével ellentétben, ha ténylegesen szakavatottak rekonstruálnák miként is táplálkoztak az emberek a kőkorban, nyilván figyelembe veszik a laktáz, vagy az amiláz enzim génjével kapcsolatos adaptációt, amely híven tükrözi az emberi génállomány változását, és mint ilyenek eleve cáfolják a genetikai szintű alkalmazkodóképtelenség teóriáját. Az alábbi táblázat a világ néhány természeti népénél tapasztalt állati/növényi táplálékforrások százalékos részesedéséről tájékoztat megadott tárgyévekben 18. Ellentmond az elhamarkodott "tradicionális" természeti táplálkozásnak kijelentésnek .

 

Első oszlopban a népcsoport, a másodikban az otthont adó ország neve. Harmadik oszlopban a helyszín szélességi foka (észak - N, vagy dél - S). Negyedik és ötödik oszlop az állati és növényi források százalékos megoszlása 18

 

Utolsóként a kutatók neve. Érdekesek a 9-10. helyen a kung törzs adatai. 1968-ban a források egyharmad részben voltak állati eredetűek, míg kilenc évvel később ezt 68%-ban állapították meg

-

 

    Továbbá a cikk szerint a szakemberek a rekonstruált adatokat összevetették mintegy 240 ma élő természeti nép étrendjével, akik tradicionális módon táplálkoznak. Táplálékuk 60-70%-ban állati fehérjéből és zsírból, 30-40%-a pedig zöldségekből és gyümölcsökből áll. Kérdés, vajon a post írója honnan vette ezeket az adatokat? A "Súlyfelejtő klub" a 240 természeti népről fabrikált szőtt  statisztikája légből kapott mese. Az alap egy kutatás, amelyben egész pontosan 229 db vadászó-gyüjtőgető társadalom táplálkozásában vizsgálták a savasító hatást az étrendtől függően 19. De ez sem az, aminek látszik. Szendi honlapján egy német szerzőtől származó anyag fordítása található 19. A világhálón bárki utánanézhet, hogy ez eredetileg az American Journal of Clinical Nutrition, egy tíz évvel korábbi, roppant terjedelmes cikke, amelyben a táplálkozás növényi-állati részesedését, energiabecslését végezték el az alapul vett 229 vadászó-gyüjtőgető népcsoportnál. A vizsgálat szerint szerint ezen népek táplálkozási összetétele valóban eltér a mai nyugati, főleg az Egyesült államokban folytatott étrendtől. Ahol és amikor ez lehetséges az állati eredetű élelmiszerek képezik a teljes bevitt energia 45-65%-át, de a két szélsőséges érték 73, illetve 13.5%. A modellnek így beismerten korlátai vannak, az ausztrál bennszülőttek például döntően növényekkel (így például keményítővel) kénytelenek beérni a fehérje aránya csak 14, a szénhidráté viszont 62, a zsír pedig 24% részesedést képez. Összeségében nem elemezném ki a cikket, igen terjedelmes, de statisztikailag roppant érdekes 20, nem lehet vele lapon említeni az áltudományos ősember-diéta csúsztatott végkövetkeztetéseit. Akinek van türelme az ilyesmihez, igen tanulságos egybevetni a jelentés tartalmát 20, és a propaganda-írás vékövetkeztetésit 17. Ha azonban ez még mindig nem bizonyulna elegendőek a meggyőzésre, akkor érdemes Prof. Daniel Nadel a izraeli archeológus kutatásainak eredményiről tudni, aki a haifa-i Egyetem Régészeti Tanszékén tevékenykedik. Cikkeiben, könyveinek egyes fejezeteiben és konferenciai előadásokon nyilatkozott többek közt a paleolitikum emberének életmódjáról, táplálkozásáról. Néhány munkája a sok közül, az alábbiakban kerül felsorolásra 21. Ma az internet jóvoltából sok mindennek utánanézhet a halandó, ha egy adott téma mélységében érdekli.

-

 

Végkövetkeztetések

 

    Napjaink paleo-diétájával végső soron egy alapvető gond akad: sosem létezett ilyen uniformizált étkezési rendszer a kőkorszakban. Mint John Berardi megállapítja, a kőkorszaki szellemiség révén hirtelen divatossá lett táplálkozási ajánlások téveszmék lehetnek, mintsem tények 22. Az étrend összetételében tetten érhető óriási szórás a jelenkor vadászó-gyűjtőgető népeinél minimum azt sejteti, hogy a régmúltban sem lehetett ez másként. John Berardi tájékoztat egyes mai primitív társadalmakban megfigyeltekről. A törzs tagjai napokig képesek gyalogolni és kutatni egy kaptár kifosztásáért. Mikor pedig megtalálták a mézet fejenként képesek azonmód benyakalni vagy ezer kalóriányi egyszerű cukrot 5. Ez rendkívüli megterhelés a hasnyálmirigynek, mivel órási mértékű inzulinkibocsátást okoz, egyszer, vagy másszor. Mindazonáltal ezt bátran megtehetik, elkerülve az inzulin rezisztenciát, az elhízást, vagy a divatossá vált metabolikus szindróma kifejezés gyakorlati megvalósulását. Berardi szerint a kőkorszaki embereknek szintén aktívaknak kellett lenniük, hogy életben maradjanak. Vegyünk egy csoport embert, akik egy-egy évben több száz kilométert tettek meg gyalog! Mások egy hely többé-kevésbé állandó lakóiként, gyakorta intenzív erőpróbát jelentő vadász-vérengzés résztvevői voltak, önnön túlélésük érdekében 17. Ezzel szemben a nyugati technokrata társadalmak tagjaira szekrény-lakókként mutat, a tevékenységi szintjük minimuma összefüggésbe hozható az elhízással és a betegségek kockázatával 5. Többek között ebben is egyetértésre jutottak 2002 májusában - éppen tíz éve - Bangkokban megtartott, a fizikai aktivitás, energia és testsúlyszabályozásról, mozgás és elhízás kapcsolatáról tartott konferencián. Az elfogadott becslés szerint az ősi PA aránya 3:1-hez volt (energiabevitel: leadás mozgás által), míg ma hét az egyhez az átlag a jómódú társadalmakban. A paleolitikum férfija tehát az átlagosan becsült 3000 kilókalóriából kénytelen volt ezret elfogyasztani mozgással 18. Ez természetesen durva általánosítás, de jól kiábrázolja a technikai kor kényelmének ellentétét. A régmúlt embere ritkán rendelkezett élelmiszer többlettel, azt ették ami az adott közegben elérhető volt. Például bármely növény, amely rendelkezésre állt. Gabona, gumók, gyökerek... Elszenesedett vetőmagok, mikroszkopikus maradványok, a csontvázak rencens patológia eljárásaival való vizsgálata, a fogászati kopásminták, valamint ábrázolások tanúskodnak erről. Dr. Berardi szintén rámutat a kb. 30 000 évvel ezelötti időszakra, amikor a népességgyarapodás folytán az emberek kezdek versenyezni az erőforrásokért. Ilyen körülmények között a fizikai értelemben vett felsőbbrendű Neandervölgyi-vonal fennmaradása nem volt gazdaságos. A nagy izomzat rendkívül sok energiát emészt fel, éhínség idején pedig fenntarthatlan. A modern ember őse, aki jóval hitványabb izomzattal bírt, de a technológiailag támogatott vadászatot használt esélyesebbé vált a túlélésre 5. A vadászat témának van olyan vonzata is, amely szerint ez még így sem volt sikeres olyan mértékben, mint azt sokan gondolnák. Egy a XX. században megfigyelt új-guineai törzs esetében például a vadászat két madárfióka (kevesebb, mint tíz gramm a kettő!) és néhány béka elejtésében merült ki. Jóllehet a törzs férfitagjai folyamatosan áradoztak a nagytestű állatok levadászásáról, az alaposabb kikérdezés során beismerték, hogy ilyesmi mindösszesen néhányszor fordul elő egy-egy vadász teljes pályája során. Ezen ritkaságszámba ment a nagy zsákmány, az antilop elejtése. Dr. Jared Diamond, evolúcióbiológus, biogeográfus, ornitológus, élettanprofesszor, aszem és fültanú, hozzáteszi, lévén ezen az embereknél, akik íjjal és nyilakkal rendelkeznek, aligha valószínű, hogy a kőkorszak embere nagyobb sikerességi arányt tudott felmutatni 1. Bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a paleolitikum embere gyakran volt a vadászat kárvallottja, és mindinkább régebbre tekintünk, annál inkább volt kifejezetten  zsákmány 5. 

 

    Végül, a "paleo"-diéta terjesztőinek fő érve, hogy az általuk kínált étrendi ajánlások hasonlóak a mai vadászó-gyűjtőgetők tradicionális táplálkozásához, akik nagyrészt mentesek a jóléti betegségektől. Állításukban benne foglaltatik a válasz is: jóléti betegségek. A mezőgazdasági forradalom kezdetén, egész bizonyosan nem az általános jólét köszöntött be, amikor is a televiziós csatornák reklámjaiban a gyerekek cukros falatokra szoktatása (tejszeletek), a chips-jellegű nassolgatnivalók, a sütemények, vagy futballközvetítések nézőinek hármas férfitriója valamilyen sőrmárkát reklámoz. A megismerés hiányában korszerűtlennek ítélt Biblia valami egész másról számol be:

 

Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórot teremjed tenékek; és egyed a mezőnek fűvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.                                         Teremtés Könyve 3:17-19

-

Tízes-húszas éveimben kimondottan nehéz fizikai munkát végeztem. Korántsem restellem, hogy holmi sznobként (tisztelet a kivételnek!) ezt az időt nem felsőoktatási előadótermek hallgatójaként töltöttem. A munka nagy részében kamionokból szabadítottam ki hatméteres, kétcolos fagerendákat, alkalmanként általában úgy háromszáz darabot. Előfordult, hogy dupla ennyit. Másnap pedig elvégeztük a gerendák válogatását és lécezését a szárításhoz. Annyit hajolgattunk, amennyit nem akartunk. A nyári napokon három és fél méter magasra mászva, a ponyva alá bepréselve, a kamion belsejében fekve, a munka konkrét megkezdése előtt ömlött a verítékem testszerte. Port nyeltem izzadsággal, akkor és négy-ötórával később is. A téli idényben, egy alkalommal csak azért nem gémberedett el a lábafejem, mert folyamatosan mozogni kellett. Az ilyen tevékenyégek nem tudom hány kalóriát fogyasztottak alkalmanként, de az nyilvánvaló, hogy egy paleo-prédikátorokat pusztán önmagában a lecsökkent vércukorszint megállásra késztette volna az első órában. Most, tizenév távlatából elnézem a felesleges kardiógépeket a teremben, és tudom milyen életmód az oka annak, hogy valakiknek erre kell támaszkodniuk. Amikornnakidején megjelent tápkieg oltalról dextróz-propaganda, reagálva rá, első körben nyolcvanháromról kilencvennhétre híztam mindössze négy hónap alatt. Azzal hitegettem magam, mint ma sokan: oh... ez ám a tömeggyarapodás! Zsírtömeg-gyarapodás.

 

Te nem épp hiteted magad a százon feletti testsúllyal?

-

 

Azután túlsúlyos voltam kilenc éven át, míg meg nem untam. Weight gainer - "tömegnövelők", szendvicsek kenegetése zsíradékkal, esti mogyórókrémezés a degeszre tömött gyomor után. Amit mindezzel mondani szeretnék, nyilván jó volt a kezdet, azután a táplálkozásban tanúsított mértéktelenségem, a cukros, ipari szemét okán kezdtem azokra hasonlítani akik nem a kőkorszaki diéta hiányában válnak elhízottá és beteggé, hanem falánkságuk nyomán. Nyilván ez nem az az életmód, főképp említésre méltó fizikai terhelés hiányában, amelyet a hétköznapi ember élt 100-200-500 éve. Nem valószínű a civilizációs betegségekben való senyvedésük. A témához kapcsolódva az olvasó ha kívánja utánanézhet néhány humán kísérletnek a paleo-diétát illetően. Az eredmények szerint az eljárás mükődik kiválóan megállja a helyét, ha egészséges inaktív személyekről van szó, vagy olyan törzsről, amelyet előzőleg anyugati, általam is járt - káros! -  táplálkozásnak tettek ki. Még jobb ha a szekrénylakó-életmódot követve, a túltáplálkozástól már diabeteszben szenvedő alanyokról van szó! Itt történt az a bizonyos mediterrán diétával (és diabates étrenddel való) összevetés, nyilvánvaló, hogy az alacsony, előre belőtt szénhidráttartalom az paleo-verziónak kedvez. Természetesen, hogy a konzekvenciákat rövid idejű, és kevés ember bevonásával elvégzett vizsgálatok eredményeiből szűrték le 1. Biztos meghökkentő, hogy ami valóban bizonyított statisztikai alapon, kedvez a hosszú, egészséges életnek, az nem más, mint a gabonafélékre, hüvelyesekre is építő, jól összeállított vegetáriánus diéta.  

 

 

Eredeti kerékvágásban tíz kilóval könnyebben, majd öt évvel később. Naponta háromnegyed kiló kenyeret fogyasztok. Feldolgozott gabonán nőttünk fel, mert erre volt pénz. A szokást megtartottam

-

 

"A váltás eredményeként egyre több a tudományos egyetértés abban, hogy ha több növényi élelmiszert fogyasztanak, de kevesebb állati eredetű élelmet, ez segíti a gyógyulásukat.Az egyetértés értelmében számítanak az étrendi tényezők.A krónikus betegségek esélye, valamint rendkívül alacsony számú krónikus betegség a megfigyelhető azon emberek körében, akik vegetáriánus, ázsiai, vagy mediterrán étrenden élnek. Egyik kíhivás a konszenzus ellenében, hogy a paleolit ember több húst fogyasztott, mint ami ma ajánlott. Ha ez valós, a genetikai hátterét, valamint az élelmiszerek ideális arányait növényi és állati forrásokból nehéz meghatározni. A ma élő hominoid főemlősök döntően vegetáriánusok, a jelenlegi vadászó-gyűjtőgetőink pedig a legkönyebben beszerezhető ételekre alapoznak. Továbbá a régészet nem elég annak meghatározására, hogy az élelemforrások növények, vagy állatok voltak. A legtöbb bizonyíték azt sugallja, hogy átállás nagyrészt növényi alapú étrendre csökkenti a krónikus betegségek fellépésének kockázatát a gyorsan iparosodó és ipari populációkban. A szemléletváltás eléréséhez szükséges a paic-hely korlátok megoldása, az új politika, amely ösztönzi gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék fogyasztását  a közegészségügy nyomán. "                                                                                              

 

 (Marion Nestle)

 

Hivatkozások:

 

17  http://www.eletmodtanacsado.hu/klub/?p=133

18  http://www.cnpp.usda.gov/Publications/DietaryGuidelines/2010/Meeting2/CommentAttachments/Hahn-178DOC.pdf

19 http://www.tenyek-tevhitek.hu/oseink-savasito-etrenden-eltek.htm

20 http://www.ajcn.org/content/71/3/682.ful

21 http://archlgy.haifa.ac.il/staff/nadel.htm

22 Dr. John M Berardi, Ph.D.: Built Like a Neanderthal (2005). Part 1

23 How much physical activity is enough to prevent unhealthy weight gain? Outcome of the IASO 1st Stock Conference and consensus statement.

 

 

Oldal: Táplálkozási anomáliák. Téves konklúzió: a paleo-diéta. folytatás
Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja - © 2008 - 2024 - amatorsulyemelokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat