Norbert Schemansky a sportág egy unikumja, aki nem akarta beérni egyetlen, még 28 éves korában szerzett olimpiai bajnoki címmel, ezért újra üldözni kezdte azt. A sors ugyan közbeszólt, mégis kitartó és eredményes versenyzőnek bizonyult, és élvonalbeli státuszáról csak újabb tizenhat év elteltével mondott le. Egészen bizonyos, hogy később mitikussá vált alakja ihlette meg a masters súlyemelő mozgalom szülőatyját Bill Clarkot a hetvenes években 1. Még 1938-ban, kezdett edzeni, kamaszként. A korai negyvenes években besorozták, kénytelen volt részt venni a második világháborúban egy légvédelmi egység tagjaként. Harcolt az ardenneki csatában, amikor a németek megpróbálták az ellentámadást 1944 decemberében. Schemansky itt szerezte az első érmét, egy kitüntetést 2. Csak három év múltával, 1946-ban szerelték le 3. Hazatérése után haladéktalanul megkezdte a tréningeket, és még abban az évben megnyert egy junior versenyt. Ez idő tájt a 22 éves kora a juniorok közé számláltatta. Testsúlya alig haladta meg a kilencvenet. Döbbenetes gyorsasággal erősödött 1947-ben már világbajnoki második a nehézsúlyban. Még egy évre rá megismételte ezt a helyezést Londonban, az olimpiai játékokon 1.
London, 1948: másodjára is John Davis mögött (balról)
Három évvel később bevezették a félnehézsúlyú kategóriát, amelyben a versenyzők felső súlyhatára 90 kg. Schemansky csak kevéssel haladta meg ezt, kézenfekvőnek tűnt tehát befogynia ebbe az osztályba. Az 1952-ben a Helsinkiben megtartott olimpiai játékokon soványabban, de annál erősebben jelent meg a félnehézsúlyban. Húsz kilóval javította meg a négy évvel korábbi összetettjét 1. Olimpiai részvétele egyébként az állásába került. Főnökétől ugyanis fizetetlen szabadságot kért a verseny idejére, de a notórius kapitalista nem tartotta az ilyesmit fontosnak, így megtagadta a kérést.
Schemansky így emlékszik vissza: A főnök megrázta a fejét, és azt mondta, nem. Te, akkor én megyek! - mondta 2. Így inkább olimpiai bajnok lett.
____Úgy nézett ki Schemanskyé a nehézsúly egyeduralma. Az Olimpiáig már alig két év. De abban az idősíkban, és a mostaniban is, mindig akad egy fiatalabb. A XX. század talán legerősebb természetes fizikumával megáldott férfia, Paul Anderson. Töretlenül javítgatta saját egyéni csúcsait, azután ugyanezt kezdte tenni mások rekordjaival. 1953-ban azonban megsérült a jobb csuklóján 7. 1954-ben pedig a bal csuklója tört el, mert megcsúszott a dobogón a súllyal a mellén, miközben az új világrekord kinyomására készült. Nem sokkal ezután pedig autóbaleset érte, amelyben súlyosan megsérült a csípője, és eltört a több bordája 8. De mindez együtt sem állította meg Andersont, és 1955-re olyan kimagasló erőnlétre tett szert, amellyel egyenlőre Norbert Schemansky sem tudott lépést tartani. Schemansky részt vett a négyévente rendezett pánamerikai játékokon, és meg is nyerte a nehézsúlyt 472,5 kg-val, de ez elmaradt a múlt év őszi eredményétől. Mögötte Humberto Selvetti, az igen nagy termetű argentin végzett 15 kilóval lemaradva 9. Várhatóan hárman, Anderson, Schemansky és egy fekete, a szintén amerikai James Bradford lesz a melbourne-i olimpia súlyemelő mezőnyének nehézsúlyú érmesei.
A jövő mindnyájuk számára drámai színezetű eseményeket szolgáltatott, amelyek némileg eltértek attól, mint amire előzetesen számítani lehetett. 1955 júniusára Bob Hoffman egy csapatba kívánta toborozni az USA legjobbjait, abból a célból, hogy kiutazzanak a Szovjetunióba, rivalizálandó a szovjetek legjobbjaival. Hoffman volt az, aki a harmincas években meghonosította a súlyemelést az USA-ban 10.
Paul Anderson fel is kereste Bob Hoffmant, mert tagja kívánt lenni a csapatnak. De nem sikerült elkápráztatnia őt erőnlétével. Hoffman nagyon világosan leszögezte, noha igen impozánsak Anderson bejelentett súlyai, egy a probléma: nem sikerült őket felemelni! Ezért a csapat nehézsúlyú képviselője egyértelműen a múlt évi világbajnok, Norbert Schemasky lesz. Ekkor Anderson utolsó esélye az maradt, ha részt vesz a nemzeti bajnokságon Cleveland-ban, és legyőzi őt. A nemzeti bajnokságra április végén került sor, amelyen Anderson kész volt versenyezni Schemanskyval. Legnagyobb meglepetésére Schemansky nem indult a versenyen, gerincsérülést érte. Paul Anderson világcsúcsot javított nyomásban és lökésben egyaránt, és abszolút lehengerelte Bob Hoffmant. Irány a Szovjetunió! 8 Schemanskyt gerinncsérülése eközben olyan súlyosnak bizonyult, hogy szükségessé tett egy spinális fúziót. Olyan műtétről van szó, amelyben több csigolyája között csontos összenövést hoztak létre, stabilizálandó a sérült szakaszt. Ezzel természetesen soha nem fog emelni újra, - mondták a műtét után az orvosok 1.
Meglepő fordulat. Schemansky a műtétből lábadozott, ő kénytelen volt jó előre lemondani az eseményt 1. Úgy tűnt senki nem veszélyezteti az abszolút esélyes Paul Andersont. Ő már Melbourne-ban, az Olimpia helyszínén tartózkodott, midőn egy éjjel magas lázra ébredt. Mindez kevesebb, mint két héttel a verseny előtt. Noha orvosi kezelést kapott, állapota nem javult. Arról is volt szó, hogy visszaküldik az Egyesült Államokba, mivel senki nem tudta meghatározni mi a baj. Tizenkét napon át tombolt rajta a láz 15. A lázmérő folyamatosan 104 °F-fokot mutatott (40 °C). Anderson előzetes terve szerint ő 340 font testsúllyal kívánt versenyezni, de mire eljött a verseny napja, elhasználódott és legyengült. A mérlegeléskor 304 font (137,9 kg) 8.
Majd utoljára a száznyolcvanon is megpróbálkozik. Ez kevéssel volt Anderson világcsúcsa alatt. Nem sikerül 18. Nem baj! Így is meggyőzően vezet előtte. Ezt az előnyét a szakításban pontosan megtartja, mivel mindketten ugyanazt az eredményt produkálják e fogásnemben 17 18. Végül következik a lökés. Paul Andersonon már a verseny kezdetén erőt vett a láz, amelyen eleve csak elrettentő dózisú aszprinnal tudott úrrá venni, az utolsó napokban. Az orvosoknak fogalmuk sem volt arról, hogy Anderson három napon keresztül minden három órában négy darabot vett magához. Most fázik, izzad és olykor szédül 15. Mivel elesett volt, már a szakítás után lehevert egy, a közelben lévő ágyra. Egyszerűen megkérte ausztrál barátját, ébressze fel, ha rajta a sor 8.
Az egész sztori, kezdve a kéthetes lázzal, a nagyfokú súlyvesztéssel, majd a rosszullét közepette való olimpiai versenyzéssel eleve hihetetlen, de még nagyobb képtelenségnek tűnik örült súlyok emelgetése bemelegítés nélkül. Andersonnak viszont hihetetlen edzési szokásai voltak: a nehéz guggoló tréningjei alkalmával harminc percig tartott, mire kész volt a következő sorozatra. Miután elvégezte azt, tovább fokozta a súlyt, és a következő harminc percben ismét pihent, a változatosság kedvéért időnként tejet kortyolva. Ilyen módon hat guggoló sorozatra képes volt teljes három órát rászánni 19. De most nem áll majd rendelkezésre ennyi idő. Három óra harminc, ébresztő van, barátja közli, hogy 414 és fél fontot (187,5 kg) kell kilöknie, ha meg akarja nyerni a versenyt. Humberto Selvetti 175 +145 + 180 kilót emelt, ami összetettben ötszáz 18. Selvetti nehezebb 20, ezért Andersonnak is elég volna ez a szám. De mivel rosszul szerepelt a nyomásban, most hét és fél kilóval kell többet löknie. Anderson tehát feláll az ágyról és kimegy a pódiumra. Az első kísérletnél felveszi a súlyt és fel is áll a beülésből, de összességében oly gyenge, hogy meg sem löki az irdatlan tömeget. A második kísérlet során félig sikerül meglökni 8. Ez Humberto Selvetti nagy pillanata: már dörzsölheti a tenyerét.
-
-
19 mp-nél a záró gyakorlat 414 és 1/2 fonton. Anderson soha sem tanulta meg az ollózó technikát, de a helyből való változatot sem, ő egyszerűen csak láblökéssel dolgozott
____Norbert Schemansky-t persze cseppet sem hatották meg a történtek. Úgy gondolta képes lett volna legyőzni a súlyosan beteg Paul Andersont, de nem tudott tenni semmit. Csak dühösen ült a kórházi ágyon mikor értesült a fejleményekről 1. Ő 1957-ben került megfelelő egészségi állapotba ahhoz, hogy újrakezdehesse az edzéseket. Egységesen 135 fontot (60 kg) használt a különböző gyakorlatokhoz, és csak lassan fokozta.
Paul Anderson olimpiai győzelme után felhagyott a súlyemelésben való versenyzéssel 21, és a guggolás, a fekvenyomás, valamint a különféle erőmutatványok világát választotta. Eképp Humberto Selvetti, az olimpiai ezüstérmes készült az 1957. évi világbajnokság legfőbb esélyesének ígérkezett. Azonban akadt egy, a győzelemre még éhesebb ellenfél a szovjet Alekszej Medvegyev személyében. Ő a melbourne-i Olimpiát kihagyni kényszerült a szovjet döntés nyomán, akik nem indítottak versenyzőt a nehézsúlyban 8. Medvegyev-nél precízebb versenyzőt nemigen ismer a sportág történelme. Az olyasmik, mint intenzitás, volumen, átlagsúly, tonnaszám, verseny és kiegészítő gyakorlatok aránya, számára nem voltak elég körültekintő paraméterek, így további 13 szempont szerint tervezte edzései megterhelését.
____Schemansky erőnléte tűrhető iramban javult. Időközben az Amatőr Atlétikai Unió bevezetette a 225 fontos súlykategóriát (102 kg), és remélték, hogy azt majd elfogadják nemzetközi szinten. Ez a súlycsoport azért volt indokolt, hogy a nehézsúlyúak számára érvényesülési lehetőséget biztosítson, és ne az igazán óriás testsúlyú versenyzők között legyenek kénytelenek indulni. Schemansky számára pompás visszatérési lehetőségnek bizonyult ez az új osztály, meg is nyerte az USA Bajnokságot még 1957-ben. Könyebb volt, mint régen és majdnem negyven kiló híja volt 1954. évi világcsúcsának. Nem is tartott sokáig az öröm. 1958-ra erős háti fájdalmak gyötörték, ami egy újabb gerincfúziós műtétett tett szükségessé 1. A beavatkozás során a kritikus helyen eltávolitották a csigolyák közti porckorongot, amelyek idővel összecsontosodva stabilizálták a gerincoszlopot. Így Schamansky 1959-ben ismét megjelenhetett az USA nemzeti bajnokságán. Már 35 éves. A korábbi olimpiai, és háromszoros világbajnok 4 most csak harmadik a hazai bajnokságon. Egy szerényebb 445 kg-os eredményt tudott produkálni 1.
Időközben egy őstehetség érett meg a nemzetközi színtérre, a neve Jurij Vlaszov. Vlaszov 18 évesen kezdett súlyt emelni, és saját bevallása szerint egy éven belül lökött száznegyvenet, és három évvel az első versenye után száznyolcvanat 24. Ő lett az 1959. év nehézsúlyú világbajnoka, ötszáz kilós összetett eredménnyel. Szorosan mögötte James Bradford, csak hét és féllel lemaradva. Bradford egyenlőre jobb nyomó volt, nagyjából azonos szakító, de Vlaszov lényegesen jobban lökött 25. Medvegyev nem indult a világbajnokságon, viszont végignézte a küzdelmüket 26.
Schemansky egyre erősödött, és újból megpróbálkozott az USA Bajnoksággal 1960-ban. De Bradford erősebbnek bizonyult. Ezt magától Vlaszovtól tudjuk, részletes önéletrajzi könyve szerint Bradford 1085 fontot (492,16 kg) emelt az USA Bajnokságon, míg Schemansky négy kilóval kevesebbet átszámítva. Vlaszov ezt teszi hozzá: "Tehát Schemansky már üzemben. A nagy verseny hívta a nevét. " 27.
Schemansky-Vlaszov
Jurij Vlaszov tipikus győzelmi esélyes testtartásban látható egy CCCP feliratú fekete melegítőben, az emberoszlop végén. Nevének elhangzásakor üdvözlésképen Nevének elhangzásakor üdvözlésképpen bólint egyet. A szintén szemüveges Schemansky pedig két magasabb amerikai versenyző által közrefogva, szerényen meghúzódva, érdeklődve tekint szét. Mint legerősebbek a nyomás végén jönnek ki fogásaikra. A szovjet versenyző százhetven kilót kérve jön ki a nyomásra. Megáll, a fejét lehajtja, majd jön a kötelező szemüveg igazítás. A következő pillanatban ijesztő méretű combjait hirtelen megfeszíti, és széles mozdulatokkal hecceli a közönséget, hogy a súlyt ellentmondást nem tűrve fogja felemelni. A felvétel nagyon könnyű, rúgóként jön fel a beülésből, és könnyedén nyomja ki a súlyt. Ezt követően ismét azt tolmácsolja: "mi ez nekem?" Majd azonos súlyon (177.5 kg) jönnek, amely már láthatóan nagyobb feladat mindkettejüknek. Az amerikai azonban még öt kilóval megtoldja ezt, míg a nagyobb testsúlyú Vlaszov kénytelen száznyolcvanötöt megkísérelni. Ez most azonban túl soknak bizonyul (2:19).
Schemansky igen jó szakító, jelenleg is a világcsúcsot tartja. Vlaszov szintén igen jó a műfajban, szeretné Schemansky befogni, ezért utolsó fogására ismét nagyobb súlyt kér, de azt ismét elbukja, így az amerikai zár 160 kilón. Előnye már tíz kiló és a testsúly. A közönség számára igen szimpatikussá vált, inkább neki drukkolnak az óriási Vlaszov ellenében. Óvatosan kezdett azonban lökésben. Nem tudni mit hozott volna az élet, ha 1955-ben nem sérül meg a gerince. Két évvel korábbi visszatérését az Olimpiára, ahol bronzérmet szerzett, a szovjet szakvezetés minden idők legnagyobb súlyemelő szenzációjának tartotta. Most 195 kilón (04:43) megállva végre meghaladta 1954. évi lökés világcsúcsát. Vlaszov kettőszázon, és az összetett győzelmét hozó 207.5 kilón is megállja a helyét. Ennek a gyakorlatnak a szabályosságát sokáig vitatták, így többek szerint ezen a világbajnokságon Schemanskyt kellett volna kihírdetni győztesként. Vlaszov ezután még 212.5 kilogrammot kér, amit mivel kissé előre lök, nem sikerül fenn megtartania (5:13). A Norbert Schemansky, akit a győztes himnuszának elhangzása után öt percig tartott tapsaival az emelvényen a közönség, ekkor 537.5 kilót tudhatott magáénak, pontosan beállítva Vlaszov olimpiai eredményét. A nehézsúly olimpia bajnok, csak két és fél kilóval tudja őt felülmúlni. A harmadik helyen egyik csapattársa, (a másik kiesett) aki tizennyolc évvel fiatalabb nála.
Ismét egy év elteltével Svédország adott otthont a világ legerősebbjeinek megmérettetése apropóján. Norbert Schemansky tíz évvel korábban már járt Stockholmban, és világbajnokként végzett itt, egy kategóriával lentebb. A nehézsúly győztese ez alkalommal is a szovjet, aki húsz kilót tudta felülmúlni budapesti eredményét. Vlaszovot ekkor már három éve árnyékként követte, Szovjetunió bajnokságain az ukrán származású fiatalember, Leonyid Zsabotyinszkij ekkor mutatkozott meg a világ számára. Harminc kilóval maradt le Vlaszovtól, és tízzel a veterán Schemanskytól, aki ismét hozta előző évi összetettjét. Ezúttal 180 kilót nyomott, százhatvanat szakított, és 197.5 kg az eredménye a lökésben.
New York 1964. Harc az olimpián való részvételért. A verseny kizárásos alapon zajlik, azaz eldől, ki nem mehet a játékokra. Schemansky itt száznyolcvanat teljesít a nyomásban. A súly fontban látható a kép jobb alsó harmadában: 396
A nyilatkozó veterán sportoló 17.5 kilóval szárnyalja túl legerősebb ellenfelét Gary Gubnert, aki 18 évvel fiatalabb nála. Mindketten bekerülnek az olimpiai csapatba
Gigászok csatája
1964 október 18. Tokió. A nehézsúlyúak csatája az olimpián nagy szenzációnak igérkezett. A húszonegy résztvevő közül egy magyar is akadt Ecser Károly személyében, aki végül az előkelő ötödik helyet szerezte meg 507.5 kilóval. Szintén tiszteletét tette a nyolc évvel korábban olimpiai ezüstérmes argentin Humberto Selvetti, aki csak nehezebb testsúlya miatt végzett az amerikai Paul Anderson mögött. Ők azok, akiknek 500 kg-nyi eredményét az akkor súlyos sérüléssel kínlódó Schemansky keveselte. Ezúttal az argentin csak a 17. helyen végzett, 445 kilós eredménnyel. Toronymagasan a legesélyebbek a 181 cm magas "the Old professzor", aki 121 kilóval mérlegelt, a 185 centis Vlaszov 136.4, míg az óriás termetű Leonyid Zsabotyinszki 189 cm és 154.4 kg.
Az első fogásnemben a nyomásban ketten 175 kilón fejezték be, a fentebb említett magyar versenyző, és Schemansky csapattársa, aki félannyi idős volt mint ő. Schemansky ezt követően száznyolcvanon jelentkezik be. Ez hússzal magasabb kezdés, mint az előző Olimpián. Soknak is bizonyult, ezt a súlyt viszont a szovjet Zsabotyinszkij teljesítette aki másodjára jutott szóhoz. Az amerikai nehezen marad versenyben, harmadjára teljesítve a súlyt. A szovjet óriás 187.5-ön folytatja ami sikeresnek bizonyul. Az olimpiai bajnok Vlaszov csak ekkor száll be a történetbe, és ugyanezt a súlyt könnyedén teljesíti. Így könnyebb testsúlyával máris vezet. Zsabotyinszkij harmadik fogására 192 és felet kér, de ez kifog rajta. Jurij Vlaszov ezt is kinyomja, sőt utolsó fogása - 197.5 kg - új világcsúcs.
Vlaszov a nyomás győztese: 197.5 kg világcsúcs
Ekkor tíz kilóval vezet, és mivel ellefele nehezebb, plusz 2.5 kg-ot kell ledolgoznia a verseny folyamán, ha győzni szeretne. Papírforma szerint alakul, hogy ők hárman kezdenek legmagasabban a szakításban is. A verseny ezen a ponton egy nem várt fejleményt hoz. Schemansky szakításban 155 és 160-on túl van már, sőt utóbbin Zsabotyinszkij is, amikor Vlaszov nem tudja hozni a százhatvankettő és felet. Önmaga után következik, mert a másik két versenyző kivár. Csakhogy másodjára sem sikerül. Ellenfelei itt akarják kiejteni, ennek megfelelően nem jönnek erre a súlyra. A szabályok szerint, amint elhagyja a dobogót, három percen belül ismét be kell kezdenie. Végül Vlaszov mégis teljesíti ezt a súlyt. Schemansky százhatvanöt, majd Zsabotyinszkij még két és fél kilóval több, harmadik fogására pedig 172.5, ám ezt már nem sikerül teljesítenie. Ami ezután történt, az a súlyemelés történetében nem gyakori. Lehetőség van egy negyedik fogásra is, ami azonban nem fog beleszámítani az összetett eredménybe. A szakítás aktuális világcsúcstartója 170.5 kilóval, ezúttal hajszál híjján kiesik, ám demonstrálni kívánja: azért ott van a szeren. Így hát Vlaszov él egy lehetőséggel, a beüléses technikával, ahol az alemenés mélyebb lehet. Szintén végre tudta hajtani a szakítást ebben stílusban, de balszerencséjére nem bízott benne, mert instabilnak ítélte meg. Mindenesetre a hiúság ösztönzőleg hat, így az új világrekord 172.5 kg. Ez tízzel több, mint harmadszorra, nagy nehezen összehozott fogása. Négy évvel korábban, az előző Olimpia alkalmával szintén volt szakításban negyedik kísérlete, ám akkor 15 kilóval kevesebb súlyt nem sikerült felemelnie. Vlaszov után Schemansky hirtelen kedvet kap egy effajta különórára, és 173 kilót kér. Nem sikerül. Évekre visszamenően harcban állt Vlaszovval, folytatólagosan egymás rekordjait javították a szakításban. Ehhez a küzdelemhez az elöző évben vészjóslóan csatlakozott Zsabotyinszkij is. Edzője Alekszej Medvegyev, kétszeres nehézsúlyú világbajnok most úgy véli Vlaszov megfelelően van "előkezelve" ahhoz, hogy védence legyőzze. Az érintettek negyedik fogásukkal értékes idegenergiát vesztettek, eképp kevesebb kapacitásuk marad a lökésre. Schemansky első kísérlete ebben a gyakorlatban 192.5, Zsabotyinszkijé kerek két mázsa, Vlaszov változatlanul a győzelem igényével jelentkezik be most is kétszázötön. Nem mutat fáradtságot. A professzor szintén megkísérli e súlyt megszüntetni, de kétszer is hiába. Végső eredménye, mint 1962. és 63. évi világbajnokságokon, most is 537.5 kg. Ekkor ketten vannak még versenyben. Vlaszov sikeres 205 kilója után a rivális szovjet nem jön ki. Ismét Vlaszov, ezúttal kétszáztízen. Medvegyev ekkor úgy véli 217.5 kg az, amely végre megállítaná. Tanítványa, Leonyid Zsabotyinszkij nyomásban tíz kiló hátrányt szerzett, ám ebből ötöt visszahozott szakításban. Mivel azonban testsúlya nehezebb, még két és fél szükséges Vlaszov legyőzéséhez.. Ebben a szituációban tehát elengedhetetlen 7.5 kilóval felülmúlnia Vlaszovot lökésben. Ha ez sikerül, övé az aranyérem. Ahhoz, hogy a képlet sikerüljön, Vlaszov kudarca szükséges az utolsó fogásárán, bármire is jön ki. Ő más perspektívából látja a helyzetet. Zsabotyinszkij igen alacsonyan kezdett, így nem valószínű, hogy a győzelemhez szükséges 217.5 kilót tudná abszolválni. Ha azonban mégis sikerülne, akkor ő kénytelen szintén teljesíteni ezt a súlyt. Végül is Zsabotyinszkijt megjelenik a kérdéses súlyon, de Vlaszov megnyugvására azt csak elemelni tudja. Legalábbis a külső szemlélő számára így tűnik. Alekszej Medvegyev jól tudja, az érvényes világrekord 215.5, és Vlaszov nevéhez fűződik. Ezért mindent egy lapra tesznek fel, melynek értelmében Zsabotyinszkij blöfföl. Így azt a téves sztereotípiát kívánják Vlaszov felé erősíteni, mely szerint Leonyid harmadik fogására sem tudja majd e súlyt felemelni. Eképp Vlaszov talán nem fog mindent megtenni a győzelemért, és ővék marad a végszó. Felveszi a súlyt, könnyen fel is áll vele, de a kilökés során nem tudja a karjait teljesen rányújtani. Ekkor magabiztosan vonul be Leonyid Zsabotyinszkij, aki a várakozásnak megfelelően biztosan teljesíti fogását, eképp ő az olimpiai bajnok.
Az olimpiai trió: Schemansky 1952, Vlaszov 1960, míg Zsabotyinszkij most, 1964-ben lett olimpiai bajnok
Ekkor igazolódik be a régi súlyemelő mondás, mely szerint lökéssel lehet versenyt nyerni.
Utolsó versenyévek
Jurij Vlaszov az Olimpia után alig 29 évesen visszavonult. Eredménytől függetlenül megtette volna e lépést. Egy 1988-ban vele készült interjúban elmondja, legfeljebb a harmincéves kor az ameddig az eredmények fokozhatóak a súlyemelésben. A kortárs Vorobjov megfigyelései szerint sok súlyemelő 35-42 éves korában érte el legjobb eredményét, ékes példája az iráni Namju, többszörös világbajnok, aki jóllehet pályafutása utolsó tíz évében állandóan 2-3 kilókat fogyasztott, 42 évesen érte el csúcseredményeit. Norbert Schemansky szintén azok közé tartozott, akik maximumaikat érett korban érték el, és mint ilyen, személy szerint egyáltalán nem gondolta, hogy Tokióval be kellene fejeznie a versenyzést. Így az USA Bajnokságon, 41. születésnapja után két héttel ismét indult. Legerősebb ellenfele az ekkor 22 éves Gary Gubner, aki korábban vele együtt képviselte Egyesült Államokat a nehézsúlyúak között az Olimpián. A professzor 175 kilót nyomott, míg Gubner 182.5-ön állt meg, Schemansky jó szokása szerint feljavította a a szakításban az eredményét, és lökésben is túlszárnyalta fiatal kihívóját, csak épp annyira, hogy könnyebb testsúlyával legyőzze őt.
Az USA Bajnokságon, 1965. Eredmény: 525 kg (175, 157.5, 192.5)
Gubner épp annyival volt erősebb tokiói eredményénél, mint amennyivel Schemansky már elmaradt legjobbjától. Már korábban kísérletezni kezdett a lökésfelvételben, a beüléses technikával, hogy a súlyzó szükséges húzómagasságát csökkentse. A szükséges kisebb magasságra elvileg nagyobb súlyt lehet felvenni. A kritikus rész nála az első szakasz, a felvétel. Korábban jelentősen nagyobb súlyt tudott kilökni, felvétel eredményénél, így edzései során túlnyomórészt pusztán felvette a súlyt és felállt az ollóból, de ritkábban lökte ki. A Teheránban megtartott Világbajnokságot akut könyöksérülései miatt kénytelen volt lemondani.
Az idő múlott változatlanul, az ifjú Gary Gubner javára. A fiatalember az AAU következő nemzeti bajnokságán már a nyomásban elhúzott a York edzőterem versenyzőitől. Norbert Schemansky egy ifjú rajongóját hozta, Bednarskit, aki származására nézve szintén lengyel-amerikai. Ő eljutott mintegy százhatvanötig, míg a veterán sportoló örülhetett az általa teljesített másfél mázsának. Jellemző, hogy Schemansky, mint a szakítás egykori világcsúcstartója igaz könnyebb testsúlyának köszönhetően - 120.8 - de vezette a szakítást a 133 kilós Gubner előtt, ám újabb sérülést szerzett, ezért lökésben szerénykednie kellett, egy mérsékeltebb 177.5 kilónyi eredménnyel. Összetettje 475, amely kereken ötvennel elmaradt a tavalyi év eredménye mögött. A harmadik helyen végzett, ugyanakkor teljesen nyilvánvalóvá vált környezete számára részvételi szándéka a következő Olimpián. Ez eléggé extrém elképzelés az ekkor negyvenkét éves olimpikontól, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatal Gubner épp most állított fel USA-rekordott nyomásban (190 kg) Bednarsky hasonlóképp lökésben, amely 202.5 kg. Ezért ha valóban fenyegetést jelent az ifjúság legjobbjai számára izületeinek igen jó állapotban kell lennie a jövőre nézve.
Hármojuk közül végül egy sem jutott ki az olimpiára. Bednarsky súlyos sérülést szenvedett a könyökén az 1967. évi pánemerikai játékokon, ezért azt egy másik nehézsúlyú amerikai Joe Dube nyerte meg. Pár hónappal korában az év közepén rendezett hazai bajnokságon az esélyesek mindannyian ott voltak. Norbert Schemansky csoda, hogy 43 évesen, múlt évi sérülése után visszahozott valamit régi teljesítményéből nyomásban, 167.5-ön ugyan alaposan lemaradt a fiatal generációtól, de a szakítást megnyerte. Bednarskyt nem lehetett behozni, ám a gyenge szakító Dube ekkor verhetőnek látszott, ezért a prof, legmagasabb kezdősúlyon, ezúttal százkilencvenötön bekezdett lökésben. A korábbi könyök sérülése miatti fájdalom nem engedte meg, hogy a sikeresen felvett súlyt ki is lökje, így a versenyt összetett eredmény nélkül fejezte be. Gary Gubner sokkal előbb kénytelen volt feladni a versenyt. Ő annyira erősnek érezte magát a nyomás bemelegítése során, hogy korábbi rekordján kezdett, de nem járt sikerrel. A fent említett Joe Dube végül így kijuthatott Mexikó City-be, mert ellenfelei nyomába a balszerencse szegödött. Olimpiai bronzérmesként végzett.
Az ötkarikás játékok évében az ekkor már előrehaladott korúnak számító sportoló sajgó könyökével még mindig felépett kisebb helyi bemutatókon Michigan és Lousiana államokban, de az elmúlt években mutatott erejét már nem tudta hozni. Schemansky meglepő módon következő olimpiai ciklust is végigedzette, régi eredményei feléledése reményében, ám ezek sohasem tértek vissza, sőt ereje, amint ez a feljegyzésekből kiderül, évről-évre csökkent. 1972-ben, húsz évvel olimpiai bajnoki címének megnyerése után, tudott csak megbatátkozni a ténnyel, mely szerint a súlyemelésben eltöltött dicsőséges évek örökre elmúltak. Így abbahagyta a gyakorlást.
1 http://www.chidlovski.net/liftup/a_norbert_schemansky_legacy.asp
2 http://chidlovski.net/liftup/a_interview_schemansky_011102.asp
3 http://ditillo2.blogspot.com/2012/09/norbert-schemansky-jim-murray.html
4 http://chidlovski.net/liftup/l_galleryResult.asp?a_id=231
5 http://usawa.com/tag/norbert-schemansky/
6 http://www.ironmind.com/news/Apollons-Wheels-Apollons-Axle-Setting-the-Record-Straight/
7 http://www.paulandersonpark.com/short_walk.php
8 http://massiveoverhaul.blogspot.hu/2013/02/paul-anderson.html
9 Steven Older: The Pan American Games A statistical history, 1951-1999
10
11 http://www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=6
12 http://www.chidlovski.net/liftup/l_worldResult.asp?wname=Super%20Heavyweight&wyear=1955
13 http://www.chidlovski.net/liftup/l_worldResult.asp?wname=Super%20Heavyweight&wyear=1954
14 https://www.washingtonpost.com/local/obituaries/jim-bradford-dies-at-84-olympic-weightlifter/2013/10/13/abc758ba-302d-11e3-9ccc-2252bdb14df5_story_1.html
15 http://www.paulandersonpark.com/night_of_olympics.php
16 www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=234
17 www.sports-reference.com/olympics/athletes/an/paul-anderson-1.html
18 www.sports-reference.com/olympics/athletes/se/humberto-selvetti-1.html
19 www.cbass.com/ANDERSON.HTM
20 http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Anderson_(weightlifter)
21 http://breakingmuscle.com/strength-conditioning/andersons-1200lb-squat-did-he-do-it
22 http://www.chidlovski.net/liftup/l_galleryResult.asp?a_id=787
23 http://ristosports.com/blog/soviet-system-weightlifting-2/
24 Jurij Vlaszov: Справедливость силы – Чемпионат первый (1959) – Глава 10
25 http://www.chidlovski.net/liftup/l_worldResult.asp?wname=Super%20Heavyweight&wyear=1959
26 Jurij Vlaszov: Справедливость силы – Чемпионат первый (1959) – Глава 18
27 Jurij Vlaszov: Справедливость силы – Чемпионат второй (1960) – Глава 34
http://www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=30
http://wikipedia.qwika.com/de2en/Norbert_Schemansky
http://www.sports-reference.com/olympics/summer/1964/WLT/mens-heavyweight-military-press.html
http://ironmine.narod.ru/articles/interviews/vlasov.htm