Ne maradj örökre kezdő!

 

Előzmények

    Amint ez a bevezetőben is tetten érhető eredetileg súlyemelő szerettem volna lenni, ám ennek a műfajnak a művelése az ortopéd szakorvos tiltása nyomán meghiúsult. Mivel az erőre és a fizikai nagyságra az eltanácsolás dacára változatlanul igényt tartottam, még egy alternatíva maradt, nevezetesen amelyet testépítésnek hívunk. Mindennek már bőven húsz éve. A rendelkezésre álló időben másodjára is megpróbálkoztam a súlyemeléssel. Ezúttal a kísérlet félig-meddig sikerült, azaz a szakítás és lökés fogásainak megtanulása megtörtént, valamint némi erősödés is bekövetkezett, előre sejthetően fizikai gyarapodással kísérve. Ennélfogva szilárd álláspontom az izomhipertrófia előidézésének erőalapú megközelítése az izmok "szétbombázása" helyett. A mai tendencia sajnos ez, megtoldva az étkezési propagandával. Ilyen a csirkemell-rizs menű, összesen napi 6-8 étkezés, a csodakiegészítőivel egyetemben 1. Te mit gondolsz, mi történik, ha nincs pénzed napi vagy fél-háromnegyed kiló csirkére? Egyáltalán szükséged van-e csak sovány húsból ekkora mennyiségű fehérjére, vagy ezt csak sikerült bebeszélni neked? Az élelmesebbeknek itt a kulcsmondad: nagyobb nitrogénbevitel, nagyobb nitrogénürítés. Mi a meglátásod, vajon ha nem tömöd a majmot három óránként, valóban elkezded lebontani az izomzatod?! Vagy lehetséges-e, hogy épp az az ember vagy, akinek az étkezésenként "kötelező" csirkemell-rizs párosításon még sikerül eladni napi 60-70 gramm fehérjeturmixot, és ezen felül 10-10 gramm BCAA-t és glutamint? 

 

Személy szerint nem érdekeltek a tápklálékkiegészítő propaganda üzenetei, mivel előbb kezdtem fejlődni, mint, ahogy azok elterjedtek. Jórészt több kenyeret ettem, illetve tejet ittam, ha gyarapodni kívántam. Ez már csak azért is így volt, mert az ún. "minőségi" (?) kajára nem volt anyagi kapacitás. Háromszor ettem, utóbb négyszer. Ez később némileg bővült, és kondiciónálódott. Igen, elmondhatom, ha átlagot kellene számolni talán összejön napi tizenöt dkg hús, vagy hal. Mindez működött, és jobban működik ma is, mint amilyen eredményt hoz a legtöbbek számára a csirkemell-rizs.

A rizst kifejezetten egy ízetlen ételnek tartom. A hántolt (fehér rizs) glikémiás indexe kifejezetten magas, több a fehér kenyérénél is

 

    Korán foglalkoztatott az izomnövekedés mikéntje, így az idő egy pontján megélhetési kényszer árnyékában a fizikum fejlesztéséről szóló okfejtéseim papírosítása mellett határoztam. Ki akar manapság ingyen érvelni, és minek?! A terv akkor a testépítő edzőiben kezdett körvonalazódni. Mivel pedig véletlenül súlyos egyéniség is voltam ezidőtájt, megkezdtem a zsírkészletem apasztását, miután a munkahelyemen már elégszer szembesítettek a kövérségemmel. Visszamenőlegesen elmondhatom tudtam mit teszek, végül abban teremben, ahol a Tulajdonos megtűrte a súlyemelő gyakorlataim,  pár hónap után felkért edzőnek. Esetemben három dolog állt együtt: az edzői végzettség, a hitelesség kérdése, azaz elégséges izomtömeg jár együtt alacsony testzsírszázalékkal, és a témában a legalábbis számukra olvasottságnak tűnő relatív otthonosság. Ekkor már tizennégy éve dolgoztam egy képzőművészeti iskola állandó kelléktáraként, mint modell. Ez szintén nagyszerű munka, fárasztó mivoltát tekintve hasonlatos a kézi anyagmozgatáshoz, relatív jó órabérért, én pedig félúton a 35 és a 40 között még mindig rendszeresen megszakadtam. Azonban ez gyorsan leépült az edzősködés árnyékában.

    Az évek alatt Legjobb Barátom számára, metamorfózisom követendőnek bizonyult, így beleásta magát az erő és izomtömeg közötti fenálló korreláció témakörébe, természetesen a gyakorlatba átültetve az egészet. Amint erre számítani lehetett, fizikai gyarapodását pozitívan fogadták a számára testhezálló munkahelyeken.

Menyhárt kolléga 38 évesen

 

 

Hasztalan erőlködés

    Miközben önmagunkat fényezzük, rádbízzuk a produktum elég hiteles-e, vagy továbbra is jól bevált nyomtatott magazinok, vagy folytatólagos követőik, az internetes felületek tanácsaira hallgatsz. Mindezek kevés kivétellel kimerülnek néhány dologban, mint "bukásig" edzés/ és azon túli folytatás. A testrészek heti gyakoriságú edzése, vagy ami ebből következik a három, vagy több részre való felosztás.  Nos, ha valakinek az ilyen szisztéma bevált, ne olvasson tovább, ámde visszavárjuk, ha később mégis csalódik az "orrvérzésig" módszerben! A konditermek hemzsegnek azoktól akik, vezényszava a nyomjad!, miközben húzzák lefelé a súlyt a másik szerencsétlenről. Lehetnek különböző tippjeik, miért is nem sűrűsödnek a tárcsák kétoldalt már régóta, de az ok a tervezés hiányában keresendő, amelynek folyományaként a túlkompenzáció előbb-utóbb elmarad. A laikus testépítő az általa fontosnak tartott gyakorlatokban állandó jelleggel túl nagy súllyal dolgozik a lehetségeshez képest. Vorobjov kétszeres olimpiai bajnok súlyemelő, csaknem ötven évvel ezelőtt megállapítja:

A nagy súllyal végzett állandó edzések kedvezőtlen hatást gyakorolnak a központi idegrendszer tevékenységére. Meg kell jegyezni, hogy a központi idegrendszer, különösen annak felsőbb mezői, eléggé gyorsan elfáradnak. Ezért az ilyen edzések során jelentkezhet a központi idegrendszer túlerőltetése, s ha az edzéseket tovább folytatjuk, bekövetkezik a túledzettség állapota." 2

Tévedsz tehát, amikor azt hiszed, hogy a következő fekve nyomásig elkövetkező egy hét minden esetben elég lesz a regenerációra! Az izmoknak ugyan bőven, ámde a hátralévő időben addig is más gyakorlatokat fogsz végezni. Legfőképpen pedig a "negatív" padon és ferdepadon ülve, vagy a kétkezes bicepszezés az, ahol a tömeg észjárásának pontosan megfelelően, szintén erőlteted a gyakorlatokat.

A súly amelyet használsz az általad fontosabbnak ítélt gyakorlatokban közelebb esik a lehetségeshez, mint az optimális volna. A fenálló helyzetet pedig túlzott megterhelésként érzékeli az idegrendszer, független attól, milyen izomcsoportot edzel! Képzeld ehhez, azt a szituációt, ha a könnyebb gyakorlatokon kivűl hát és lábgyakorlataid alkalmával is elszántan dolgozol! Igen gyorsan kiderülne, hogy az egész rendszer abszolút rossz. Összeségében elmondható, hogy túlterhelt idegek blokkolják az erőkifejtés nagyságát, a károsodás megelőzése, azaz saját védelmük érdekében. Ha te momentán száztíz kilogrammot tudsz fekvenyomni, és kilencvennel gyakorolsz, a megterhelés máris több, mint 80%. Ha heti többször is megvalósítod ezt az intenzitást, különböző gyakorlatokban, és a teljes kifáradásig viszed a sorozatokat, nem csoda, hogy idővel nem fejlődsz! Hosszabb távon éppen csak regenerálódsz két azonos edzés között, de nincs érdemi túlkompenzáció. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kilencven kilogrammal végzett edzés egyszer jól megy, más alkalommal a szokásosnál erősebbnek bizonyulsz, de jön idő, amikor  nyolcvan is sok lesz. Egy helyben toporogsz. Mikor lesz ebből száz?!

A következetlen gondolkodással a hőn szeretett fekve nyomásban a genetikailag szerencsések hat-nyolc ismétléseknél állnak meg százharmincnál, míg mások már alig több mint félennyinél. A fejlődés újra beindítható lenne, egy jelentős súlycsökkentő lépés után, miközben a felhasználó a szokásos mennyiséget (volumen) megnövelné. Nem mondta senki, hogy állandó jelleggel négy-hat ismétléseket szükséges erőltetni. Némileg könnyebb súllyal jóval több edzésmunka végezhető el, az összes sorozatban tartva a 8-10-12 ismétlést, külső segítség nélkül.

Képzelj el egy léggömböt, amelyet felfújtál! Ha nincs elég levegőd, azaz nincs kellő számú ismétlésed, vajon mekkora lesz ez a produktum? Elég gyengécske!  Amennyiben valaki kisebb súllyal relatív sok ismétlést fog végezni, a léggömb nagy lesz és impozáns. Ez olyan alapot jelent, amelyből az edzés intenzitása táplálkozhat. A léggömb összenyomásával párhuzamosan ugyanis elemi erővel áramlik ki a levegő és jó messzire. Ilyen előzményeket követően egy ideig a súlyt folyamatosan lehet növelni, különösen ha az edzés volumene fokozatosan csökken. HST? Hipertrófia Specifikus Tréning, mint valami új különlegesség? Talán a testépítésben... Azonban semmi új nincs a nap alatt! :

"Ha a megterhelés nagy terjedelmű, majd csökken, akkor a megterhelés előbbi terjedelmének a transzformációja (érts: átalakítása) történik. Ez a sporteredmények javulásában mutatkozik meg. A megterhelés terjedelmének növelése megelőzi és meghatározza az intenzitás fokozhatóságát." (Leonyid Matvejev) 3

A fenti megállapítást, mint általános érvényű alkalmazkodási törvényszerűséget Vorobjov a 48 évvel ezelőtt megjelent "современная тренировка тяжелоатлета" - ban már részletesen kifejti  3. A jó hír, hogy a sporteredmény javulása alatt nemcsak az egy ismétléses maximum esetében történik, hanem akkor is, ha az ismétlési számok alsó határa 5-6. A javulás kétségtelenül az izomtömeg hipertrófiájával jár, ennek eléréséhez viszont a kiindulási értékeknek magasabbnak kell lenniük. Valami konkrétat mondva, az erő és izomtömegnövekedés várhatólag megvalósul, ha a felkészülés kezdetén 5x10-12 ismétléssel dolgozunk, majd mondjuk három hónap múlva 5 ismétésekre megyünk le három sorozatban egy jóval nagyobb terheléssel.  

Milyen nagyszerű volna, ha ez az egyszerű lineáris (egyenes vonalú) progresszió (fejlődés) élethossziglan működne, minden mezociklusban nagyobb súlyokat szűlve! Sajnos azonban ez nem így van, a hosszabb távú stratégiák ugyanis több hibalehetőséggel járnak. 

 

Kiegyensúlyozatlanságból eredő kezdő szint

    A következő kérdés az, hogy vajon a fekvenyomásban való gondolkodás generál-e impozáns fizikumot?! Mindenütt olyan hobbigyúrosokat látni, akiknek ha a lábait nézed meg nem mondod, hogy súlyzózik! Bordás hasizom? Szintén felejtsd el! Ezt úgy hívják, hogy felsőtest-építés, sajnálatos módon ezt a produktumot sohasem kérdezik egy versenyen sem.

Nagyon sajnáljuk, hogy az általunk egyébként kedvelt emberek között is számosan akadnak, akik megelégszenek ennyivel! Ez a mentalitás a legfelsőbb szinten azt jelentené, amikor a színpadon Jay Cutlert botsáska, de legalábbis formátlan lábakon látnánk, esetleg pocakkal tűnne fel, mi pedig megdöbbenve így kiáltanánk fel: "Jaj Cutler..!" Nyilvánvaló, a mellben, vállban és karban erősebb gyúrós sem számít középhaladónak, hiszen miként tekinthetnék rá így, ha akár csak százhúsz kiló egyszeri teljesítése megoldhatatlan feladat elé állítaná a guggolásban? Ugyan látjuk a lábain sétálni, csak éppen izomzatának hipertrófiája nem érhető tetten. Az efféle emberek lehetnek dolgos, becsületes emberek, vagy éppen szórakoztató társaság, a szó eredeti jelentéstartalomában nem beszélhetünk sportolókról. Ez a kategória egyébként túlnyomórészt olyanokból áll, akiknek zene kell az edzéshez, számukra az lényeges, hogy a Rádió 1 megy, rockzene szól, vagy az MP4 van aktív-e. A koncentrációt, a fegyelmezett edzésmunkát ugyanakkor mellőzik.

Ezen a fejezet tehát azoknak lehet a segítségére, akik többre vágynak. Ha a testépítő mellmagasság alatt is jelentős izomzattal kíván bírni, elsősorban vegye figyelembe az erőemelő sport másik két versenygyakorlatát! A háromfogásos versenyeken nem véletlenül kezdenek guggolással, és csak ezután folytatják a fekve nyomással. Végül a súlyzó elemelésével zárnak (megjegyzés: ezt a magyarban a mai napig tévesen hívják felhúzásnak. A "deadlift" tükörfordításban annyit tesz, mint halott emelés, amelyen mozdulatlan teher felemelését értik. Ezen hármas nem az egész testet, de annak nagyrészét leképezi. Ha valaki a szisztematikusan felfelé halad a szériaedzésben, joggal feltételezhető, hogy a fizikai gyarapodás. Még néhány alapgyakorlatot okvetlen fontos beiktatni a tervbe, hogy a fejlődés teljes körű legyen.

A lokális izombombázás viszont a jelek szerint nem vezet sok eredményre. Ennek beismeréséhez elegendő, ha megnézézed az edzőtermek átlagos tagságának fizikumát. Mire az egyén túljut a három-négy mellgyakorlatán hétfőnként, a még kisebb izom, a bicepsz edzését kezdi meg. Rendszerint sohasem fog a láb és hátgyakorlatokban megerősödni, ebből eredően pedig elfogadható tömege sem lesz. 

Tapasztaltam, hogy elég nehéz megértetni, hogy a 4x7x 75 kg (ez egy konkrét példa) lapos padon való nyomás  után nincs értelme még 2-3 mellgyakorlatnak, viszont alighanem nagyobb lenne a mell, az elülső delta és a háromfejű karfeszítők tömege, ha emberünk akárcsak egyszer képes lenne tíz ismétlést kivitelezni kilencvennel.  

Jobb az ötlet tehát az alapokban való megerősödésre összpontosítani, mint a rendelkezésre álló energiát szétforgácsolva felesleges mozgásokkal piszkálgatni a testet. Értelemszerűen kedvezőbb lesz az eredmény, ha nem csak a padon, hanem függőleges nyomásban is felhozza magát, jelentős terheléssel végez lehúzásokat, vagy tud húzódzkodni, az evező mozdulat szintén tisztességesen megy, elemel, guggol, majd ezt kiegészíti vádli és hasedzéssel. Az átlagos, vagy annál gyengébb adottságúak számára valódi edzésterv szükséges a nagy súlyokhoz való úton. Ez többet elárul annál, mint hogy melyik napon milyen izmot kell edzeni, mely gyakorlatokkal, vagy ezekből hányszor hányakat kell végezni. Az ilyesmi nem terv, csak egy üres séma. Avagy ki volna képes efféle tervvel hónapra, napra felkészülni egy versenyre bármely sportágban? Alapesetben nem feltétlen szükséges ilyen pontosan dolgozni, mégis a valódi edzésterv hetekre és napokra lebontva mutatja meg, hogy a gyakorlatokat milyen terhelési paraméterekkel érdemes társítani. E paraméterek a sorozat, ismétlésszám, használt kg, valamint  a pihenőidő. A teljesítmény javulása, korrelálni fog az izomnövekedéssel. Van-e ellenvélemény ha az állítjuk, hogy valamely gyakorlatban a tizes ismétlésekben valaki hatvanötről nyolcvanig jut, nem fejlődnek a résztvevő izmok? De bizony muszáj nekik! De ez elmaradhat, ha az illető pusztán kifárasztja magát a mozgásban és még beiktat két gyakorlatot, leamortizálva az adott testrészt, de gőze sincs arról, mit tegyen azután, amikor már nem tud növelni a súlyokon. Az egyszeri ember ilyenkor tablettás vagy injektálható hormonkészítményekbe kezd gondolkodni, de potenciális olvasóinkat ennél értelmesebbnek gondoljuk.

    Idestova tizenöt éve olvastam a középhaladó szint körvonalazásáról valami testépítő magazin cikkei közt szemezgetve. A szerzője szerint ekkor elvárható a saját testsúllyal való guggolás, fekvenyomás, valamint a fontosabb gyakorlatokban, mint evezés, nyakból nyomás a testsúly 50-60%-ával való gyakorlás.

Emberünk 181 kilóval guggol három sorozatban, hat ismétlésekkel. Könnyebb edzésekor ez 4x10 száznegyvenöttel, máskor ez 3x8, 170 kilogrammal. Utóbbi, testsúlyának 168%-a

http://indavideo.hu/video/Guggolas_181_kg_-_elso_hat_ismetles

 

Komolyabb lábedzéssel ebben az esetben, nem hetvenötre, hanem mondjuk 78-80 kilóra áll be mérleg nyelve. Amennyiben az elemelésre is gondot fordít a comb, a far, a törzs izmai még inkább fejlődnek, valamint a teljes háti régió. Nagyobb testsúllyal értelemszerűen nagyobb az elvárás a fekve való nyomásban is. Ez egyfajta mentális öngerjesztő folyamatként fogható fel. Közben a testépítő, mivel arányos kíván maradni a guggolás terhelésében a testsúly 120%-át, tűzze ki elérendő célként, míg az elemelésben ez legyen a másfélszeres testömeg! Ezekben nyolcas ismétléseket kell elérni.  

A legtöbb edzőtermi egyén bagatell súllyal is idegenkedik ettől az elelmeléstől, pedig az életben az egyik elemi mozgás valamilyen teher egyenes háttal, lábbal indítva való elválasztása a talajról. Ha a tisztelt lakosság ezt tudatosítaná, teljesen független az edzőteremtől, rögvest kevesebb lenne a gerincprobléma! Orvos: - Ne emeljen! A kollektív népi bölcsesség, pedig említi: "Az úszás minden izmot megmozgat. " Köszönjük, mi nem átmozgatni szeretnénk, akár órákig tartható, folyamatos könnyű terheléssel, hanem izomhipertrófiát! Ehhez megdolgozni kell az izmokat, a megmozgatás vajmi keveset használ.

 

Hát ez segít...

A fizikum kifejlesztésének lehetősége, nyilvánvaló, hogy kapcsolatban áll az erővel. Ahogy kis súly kis izom, úgy a nagy súly nagy izom. Elvégre miért kellene a testnek kimozdulni a gazdaságos homeosztázisból (változatlanság) a masszív izomhipetrófia irányába, ha az alkalmazott ellenállás csekély? Az erő kérdéskörét végső soron nem lehet megúszni, legfeljebb könnyítést kaphatsz. Ennek értelmében elegendő annyi súly, amellyel 5-8 ismétlésre vagy képes, de maximum súlyokra nem szükséges felmenned. A legnagyobb erőt olyan mozgásokban lehet generálni, amelyek végrehajtása sok izomcsoport bevonását igénylik. Nem súlyemelő mivoltom végett, hanem mivel szintén ismerem a testépítés, mint sportág történelmét, olyasmiket is ajánlok, ami ma már nem bevett standard. Mielőtt kérdeznéd, a válasz: igen. Lehet a padlón nyugvó súly mellhez való húzása, vagy felvétele nélkül erős hátad, rombusz és trapézizmaid, és vállöved! Ezek szorgalmazásának oka a részemről, viszont, hogy eléred ilyen jellegű gyakorlatok nélkül. Végül is a "kigyúrt" hátúak ritkák a kommersz edzőtermekben, mint a fehér holló...

 

Elég ha megnézel egy tipikus "döntött törzsű" evezést. Idézőjelben van, mivel ez már régen nem döntött törzs, ehelyett a mai profik videóin látható testtartást majmolják. Azoban ha a felsőtest nem párhuzamos a padlóval, hanem jóval feljebb van, a mozgástartomány rendkívül lecsökken, és értelemszerűen kisebb tartományban húzódnak össze a hátizmok, mint az eméletileg lehetséges volna. Kifejezhettem a következőképp is: kevésbé célravezető.

Ellenőrízd csak le! Ehhez jön a lendület. A következő momentum az, amikor az erőkifejtést sokkal hamarabb abbahagyod, mint, amikor egy fekpadon nyomsz. Ott elvégzed az utolsó lehetséges ismétléseket, pedig nem biztos, hogy kellene, de nem látom, hogy az emberek nagyon megszakadnának bármely evezőgyakorlatnál. Lehajolni eleve "fárasztó", ezért a kézisúlyzókat is lábbal segítik az edzés helyére a tartóállványtól oda is, és vissza.

A valódi felhúzás, amely tartalmazza a felsőtest hátradöntését a csípő előretolásával, miközben megtörténik a lábujjhegyreállás - az ún. kiállás. Ezáltal magasabra kerül az ekkorra gyorsan mozgó súly. Az előzetes gyorsításra épülhet a felsőtest gyengébb izmainak erőkifejtése, amelyek önmagukban képtelenek akkora erőt generálni,  amely adott húzómagassághoz szükséges

 

A felhúzásnál, nem tudod eljátszani a léhaságot. A negyven-ötvenkilóra terhelt rúd még elmegy az evezésben, legtöbben nem kifogásolják, amikor csak ennyi telik tőled. Azonban ha a magasra húzásban használsz ilyen csekély tömeget, egy idő után megkérdezik, ugyan mit akarsz ezzel elérni? A nagyobb súlynál, amely izomtömeget eredményez össze kell szedned az erődet, hogy adott magasságra kihúzd az összes ismétlést.

A nyújtott lábra, azaz alámenés nélkül végzett felvétel technikája. Nem alkargyakorlat: a könyök kezdetben felfelé, majd hátrafelé mozog, dinamikus evező mozdulatot képezve

http://indavideo.hu/video/3x_91

 

Még jobban összpontosítanod kell, ha a feladat alámenés nélkül felvenni a súlyt. Ma ezt nemigen látod a termekben, ennek ellenére akad még okom fehúzást és felvételt tanítani. Ez nem csak azért, mert  türhető hátat fejlesztett nálunk, de tapasztaltam, ahogy a padlóról, dobogóról való rendszeres nehéz emelések vállalásával idővel kialakul egy fegyelem az edzésekre vonatkozóan. Az ilyen típusú összettebb gyakorlatok ugyanis sokkal fárasztóbbak az egyszerűbb mozgásoknál, hozzájuk szokva, azok könnyebbségnek hatnak. Így a guggolás, elemelés is addig tűnik  fárasztónak, amíg az ember nem próbálkozik a felvétellel. Nos, az valóban fárasztó! Mi jöhet még..?

Ha a régebbi, külhoni irodalmat olvasol a földről való felvételnek megvolt a maga szerepe, sőt a súlyt gyakran fej fölé is nyomták, egybefoglalva a kettőt. Schwarzenegger főleg az Arnold-nyomás favorizálását megelőző időben szorgalmasan gyakorolt felvételt és állva nyomásokat. Ez a mozgás a fizikai erő bizonyítékaként, tetten érhető legkorábbi szerepében, az 1970-ben forgatott Herkules New Yorkban c. filmben. Végtére is miért lett volna szüksége Herkulesnek ereje demonstrálása céljából fekpadra? 4. Arnold a kezdeti éveiben a ferdepados nyomáshoz a súlyt a földről vette fel, majd álló helyzetből hátradőlve kezdte meg a gyakorlatot  Nem állt rendelkezésére a 45 fokos padhoz ülés, sem tartóvilla. Korai példaképének Reg Parknak edzéseinek egyik alapját képezte a felvétel 5.  A hát gyakorlatainak taglalásakor még a jóval később íródott Weider-könyv, az 1989-ben íródott "Ultimate Bodybuilding" is javasolja a felvételt, a súly mellhez való húzását, az méghozzá az első két helyen 6. Elegendő az érvelésem, vagy sem, e gyakorlatok fogják képezni a háti régiók kiépítésének alapját. Ha egyáltalán van valami hátam, azt ezeknek köszönhetem, de mivel a esetedben a legnagyobb kiterjedés a cél, ez ki kell egészítened lehúzással, vagy húzódzkodással.

 

Kifelé forgatás

    A testépítés-fitnesz területen ma fokozódó sűrűséggel hangoztatják a kifelé rotáció kérdése. Képzelj magad elé egy szkander-versenyzőt, aki lenyomja ellenfelét! Miközben a könyöke megtámasztott helyzetben marad a vállizületben egy elfordulás jön létre, aminek köszönhetőn az alkarja fokozatosan az asztal síkjához közeledik. A kifelé forgatás, - divatszóval: kifelé rotálás - ezen mozgás ellentéte. Az ilyesmire azért van szükség, mert időközben felismerésre került, hogy a vállsérülések legtöbbjében a befelé forgató gyakorlatok túlhangsúlyozása áll. Az egyoldalúan megerősödött izomzathoz a kifelé forgatók elégtelensége társul, megbomlott izomegyensúlyt eredményezve. Az ok a fekve nyomás túlhangsúlyozása. Az elmúlt évtizedekben a feljődés mércéjévé a fekve nyomás vált, és a legkorábbi versenyeken a pózolás mellett beleszámított az eredménybe a padon való teljesítmény. Ez a fajta irányvonal kizárólagosságába vetett hit és cselekedet, a mellen való tartás képtelenségét okozhatja, és így kizárhatja a súlyzó mind a súlyzó felvételét a mellkasra, mind pedig a fej fölé nyomását.

Bajusz egy, a karját alátámasztó eszköz segédletével elforgatásokat végez. Számunkra megteszi a súly felvétele mellre. A legtökéletesebb forgató mozdulat egyébéként a szakítás

 

A probléma orvoslásához eltekintünk a speciális gyakorlatoktól. Helyette viszont megcélozzuk a felvételben való megerősödést. Itt sokkal nagyobb ellenállást használunk. Ugyan a rúd mellrevétele közben megtörténik a két kar erőteljes egymás felé közeledése (ezért fejleszti a felvétel a mellizmokat is), de a kézfej, az alkar hátrafelé is mozdul egyúttal, a vállizület tökéletes kifelé forgatását eredményezve a vállizület. 

 

 

Húzódzkodás vagy lehúzás

    A témával kapcsolatban szükséges két demagógiát eloszlatni. Az elfogadott elgondolás szerint a csigás lehúzás egyfajta könnyű gyakorlat, csak a saját testsúllyal való húzódzkodás az egyedül üdvözítő. Ez úgy hülyeség ahogy van. Megvilágítjuk miért. A húzódzkodásban a résztvevő izmok tömege kiesik, azaz ezt nem kell emelned, nem holt teher. Könnyen letesztelheted a dolgot, amennyiben testsúlyodnak megfelelő tömeget húzol le a csigás gépen. Az mindjárt nehezebb lesz. De haladjunk tovább a lapozásban! Dugd a csapszeget a legalsó lap alá! Ha képes vagy lehúzni az állad alá, talán nem a legmegfelelőbb honlapod olvasod, ám ha nem így van, rögvest nyugtáztadod, a lehúzás nem könnyű gyakorlat! Sok embert látni húzódzkodni, de kevesek rendelkeznek fejlett háttal. Ez nem csak azért van így, mert a húzódzkodás önmagában nem mindent átfogó, inkább azért nem eredményez széles, markáns hátat, mert kicsi az ellenállás. Azaz nem mindegy, az ember botsáska-szerű lábakat húz-e fel holt teherként, vagy valami többet. Mivel a csigás lehúzásban mozgatott súly nem függ függ a derék és farmérettől, sem az alsó végtagok tömegétől, a fejlődés könnyebben ellenőrízhető. Ezért javaslatunk értelmében maradj inkább ennél, míg megerősödsz! Ha az egy mázsa kevés gyakorlósúlynak, ráérsz a merre tovább kérdésén elmerengeni. A másik kérdés a fogás szélessége. Széles fogás vezet a széles háthoz, úgy tartják. Némelyek azonban úgy tartják, és így véljük magunk is, a vállszélességű, vagy ennél szűkebb fogás célravezetőbb. Pontosan mint a combok esetében a széles terpesz vezet a combközelítő és a belső temérdekizom nagyobb fokú megerősödéséhez, és ellenkezőleg, a kis terpesz eredményezi a külső temérdekizom arányosabb hipertrófiáját. A széles hátizom esetében hasonló a helyzet. Végezz lehúzásokat vállszélességű fogással, a szokásosnál nagyobb terheléssel, és izomlázad lesz a lassitismusban. Úgy tartják, a kézisúlyzós pull-ower, az áthúzás, remek hónaljárkot eredményez, noha a mell térfogatának növekedése elősegítése érdekében végzik. Ennek ellenére ez valójában hátgyakorlat. Gondold át! A fej mögé nyújtott karok a test elé kerülnek. A felkar ugyanígy mozog a lehúzás esetében is, de az összehúzódás hosszabb, mivel a síkja a végpontban a test mellé kerül, ugyanúgy, mint a nyújtott karú lehúzásnál. Ennélfogva a háti régiók fejlesztése szempontjából két felesleges gyakorlatot is kilöhetsz, lévén a lehúzás egyesíti a pull-ower, és a merev kar mozgástartományát. Az ellenállás sokkal nagyobb, mivel a kar hajlítóizmai is dolgoznak. Akadnak, akik alsó fogású húzódzkodásokat - joggal - bicepszgyakorlatként ajánlják.

Mi is hasonlóképp gondolkozunk, úgy véljük csigás lehúzásokat érdemes végezned, és már három lehet üthetsz egy csapásra: helyettesíti a pull-ower mozdulatát, a nyújtott karú lehúzásét, valamint kemény munkára fogja a bicepszet. Ha ragaszkodsz a felső fogáshoz a még kisebb karhajlító a brachialis (egyfejű karizom) fejlődése lesz a hangsúlyosabb. Úgy gondoljuk azonban, ez kellő stimulust kap a felhúzások és felvételek során. Menyhárt kollégát többen kérdezték látványos bicepszei okán, milyen gyakorlatokkal érte el azt. Kénytelen voltak annyival beérni, hogy az egyedüli, amit végzett, az alsó fogású húzódzkodás 10-30 kilós plusz terheléssel, csak a 44 cm elérése után használt közvetlenebb bicepszgyakorlatokat.

 

A láb

    A comb izmainak fejlesztésére a hagyományos guggolás a legalkalmasabb, itt a kezdeti gyengélkedés után egyre inkább ügyelni kell arra, hogy a használt súly jóval meghaladja a padon való nyomásét. A combok és a far és a gerincmerevítők teljes fejlettségéről az elemelés gondoskodik. E gyakorlatban a guggolásnál is jelentősebb terheléssel szükséges dolgozni. A felhúzás és felvétel szintén fejleszti az elemelésben részt vevő egységeket. A súly ugyan kisebb, de a végrehajtás sebessége ezt kiegyenlíti. Ha kisebb súlyt (m) nagyobb gyorsítással (a) emelünk az erőkifejtés (F) még jelentősebb is lehet (F = m.a). Ilyenformán bizonyos ponton a programból törölhetjük az elemelést, amikor a mellhez való felhúzásban és felvételben kezdünk megerősődni. Amennyiben valaki az ezekben használt súlyt ezután is képes fokozni, minden korábban a nehéz elemelésben résztvevő izom továbbra is gyarapszik. Az elemelés kivonása a programból nem szükségszerű, ám félő, hogy a súlyok növekedésével, egy idő után túl sok lesz felhúzás és felvétel mellett.

 

Hivatkozások: 

 1 http://shop.builder.hu/kaloria.htm4?etekid=289&act=mutat&minta=1

 2 A.N. Vorobjev: A Súlyemelő korszerű edzése. ELSŐ FEJEZET KIEGÉSZÍTŐ GYAKORLATOK A KÜLÖNBÖZŐ IZOMCSOPORTOK FEJLESZTÉSÉRE. 37. old. A könyv eredeti címe: Cовременнaя Tренировкa Tяжелоатлетa) Fizkultura Szport könyvkiadó, Moszka, 1964)

3 A.N. Vorobjev: A Súlyemelő korszerű edzése. HARMADIK FEJEZET A SÚLYEMELŐ EDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS ELVEI. 83. old. A könyv eredeti címe: Cовременнaя Tренировкa Tяжелоатлетa) Fizkultura Szport könyvkiadó, Moszka, 1964)

4 http://indavideo.hu/video/Egy_ajanlott_gyakorlat_felvetel_es_nyomas_Arnold_Herkules_in_New_York_-_1970

5

6 Joe Weider: A TESTÉPÍTÉS BIBLIÁJA. Eredeti cím: Ultimate Bodybuilding. HÁTIZOMGYAKORLATOK. 203, 205. old. 1989.

7 

Oldal: Ne maradj örökre kezdő!
Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja - © 2008 - 2024 - amatorsulyemelokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat