Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja

современная тренировка тяжелоатлета

'

Táplálkozási anomáliák

Téves konklúzió: a paleo-diéta

 

 

Paleo-vizíó

    Az emberiség nagyobb hányada erősen iparosított környeztetben él, amelyben a természettel való visszaélésnek súlyos történelmi hagyományai vannak. Szinte bármerre mennénk is, mérgekkel leszünk körülvéve, a talaj, a víz, a levegő, egyszóval az egész bioszférában. Mindezek mellett feldolgozott élelmiszerekkel, és adalékanyagoknak nevezett, vegyszerekkel etetnek bennünket, amelyeknek egészségügyi kihatásai legalábbis kérdésesek. Ilyen körülmények ismeretében némelyek életmódbeli változtatással próbálnak védekezni. Egyesek vegetáriánus vegetáriánus étrendre térnek, vagy épp ellenkezőleg húst fogyasztanak, és gyümölcsöket, de kiszorítják a gabonaféléket, a hüvelyeseket, és a tejet. Megint mások extrém magas vitamindózisok szükségességét hírdetők véleményére adnak. Egész arzenál áll rendelkezésre a divattá váló diétákból és életmódbeli korszerűsítésekből. Mindazonáltal a vésgeredménynek kevesebb köze lesz az egészséghez, mint az adott alternatíva egészségtudatos hangadói állítják. Az ilyen személyek ismétlődő, notórius szokása lokálisan keresni a problémát, bűnbaknak kiáltva ki bizonyos életviteli tényezőket, vagy akár egy-egy táplálékcsoportot. Az utóbbi időkben a lejáratások kereszttűzébe került a tej, amely ellenében a paleo-dietetikusok és lelkes hallghatóik folytatnak offenzívát. A próbálkozás bizonyos esetekben kissé ostobácskára sikeredik és inkább egyfajta fóbiának tekinthető. Ugyanis a tej számlájára a sceloris multiplextől kezdve az l. tipusú cukorbetegségig sok mindent írnak, de leginkább a tejcukor emésztésének képtelensége bántja a csőrüket. Eképpen olyan személyeket vizsgálnak hivatkozási alapul, akik nem, vagy csak korlátoltozott mennyiségben képesek a laktózt megemészteni. Az ilyen irányú kutatási eredmények azonban túl frissek ahhoz, hogy értelmes lépés legyen millió évekre visszamenő konzekvenciákat levonni, amely szerint az emberi genóm alig változott. A paleolit táplálkozás véleményezése szerint ugyanis az emberi génállomány alig módosult az elmúlt 2,5 millió évben 1, ezért szervezetünk nem tud károsodás nélkül megbírkózni a tízezer éves mezőgazdasági forradalom kínálta újdonságokkal, így a tejjel sem. Mindeközben azok számára, akik egy kicsit is élelmesebbek az átlagosnál (értsd: nehezebb őket megvezetni) ismeretes, hogy a laktózérzékenységről eleve csak az 1950-1960 közötti években tudnak elsőként, midőn az ENSZ intézkedései nyomán a tej élelmiszerként került éhínség sújtotta régiókba, ahol korábban a helyiek sosem fogyasztottak ilyesmit 2.

-

A tej emésztésének képessége: tejfogyasztás

    Az evolúciós megközelítésa eleve kétséges, mivel soha nem nyert tudományos bizonyosságot. Mindeközben a hagyományos evolúciós elképzelés, mely szerint a változásokhoz igen hosszú idő szükséges, megdőlni látszik 3. A genetikai kutatások fényében a régmúltban egy gyors lefolyású mutáció, a laktáz-perzisztencia terjedt el Észak-Európában és Kelet-Afrikában (megjegyzés: utóbbiban háromféle külöböző mutáció is, a mai Kenya, Szudán és Tanzánia területén 3 ). A laktáz-perzisztencia lehetővé teszi a tejcukor megemésztését felnőtt korban is 2, 4Az orvosilag adagolt laktózzal elbírnak a tanzániai hadzák is, pedig közel és távol nem látható egy lélek sem szarvasmarhából, sem kecskéből. Ők vadászó-gyűjtőgető életmódjuknál fogva nem ismerik a tejet. Ez  ugyan önmagában nem zárja ki, hogy őseik akár pásztorok is lehettek. Észak-Európában, ahol a lakosság tetemes része rendelkezik a laktáz-perzisztencia génnel, a tejfogyasztás általános, sőt kulturálisan is látható annak egészséges és tápláló  mivolta. Emberben az epidemiológiai elemzések azt mutatják, hogy a kultúrális fejlődés megelőzte a laktáz-perzisztenciához való szelekciót. Azaz az emésztéshez szükséges gén bekapcsolódása magához a tejfogyasztáshoz köthető 4.

 

tejrol.jpg

-

Elemzések

A számos területen jártas, mégis döntően táplálkozási szakemberként ismert Dr. John Berardi - aki a fenti, a tejről szóló utolsó mondatot elismeri - egy tanulmányában (Evolúció, diéta és testtípus) a trendi paleo-diétát úgy jellemzi, mint evolúciós táplálkozási rendszer, amelyet az illetékesek elkezdtek eladni könyveikben. (Napjainkban sikerkönyvnek számítanak a paleo-szakácskönyvek, mert az olvasók beveszik, így táplálkozott a paleotikum-kori állampolgár) Ezzel szemben felhívja a figyelmet: nem volt univerzális paleo-"diéta". A földrajzilag elválasztott populációk különböző étkezési szokásokkal bírtak, amelyeknek egy közös nevezője akadt, azaz azt ettek, ami volt. Magas fehérje, vagy magas szénhidráttartalmú, vagy zsíros - teljesen mindegy.

Berardi szerint legkorábbi őseink dögevők voltak, akik a csontvelőre pályáztak. Később a vadászat megjelenésével a húsfogyasztás értelemszerűen emelkedett, ezt egy bizonyos nitrogénizotóp, a 15N nagy aránya jelzi a csontokban. E szerint egyes területeken előfordult a döntő mértékben fehérje és zsírbevitelre támaszkodó táplálkozás. Napjainkban számos a paleo-dietetikus deális megoldásként kínálja ezt, ahogy a néhai Robert Atkins is ugyanezt ajánlotta, ő ugyan nem múltunk táplálkozásának hiányos ismerete miatt. Azonban ez nem a normát képezte, és messzemenően nem tekinthető optimálisnak egy kiegyensúlyozott étrenddel szemben. A régészet egy irányzata, a táplálkozási ökológia kimondja, hogy azon társadalmak, akik képesek voltak kihasználni a szélesebb körű erőforrásokat, nagyobb sikerrel éltek túl, azokkal szemben, akik ugyan mennyiségileg megegyező számú kalóriát fogyasztottak, de mindezt korlátozott forrásokból és sokféleségből 7.

Az izotópok arányának mérése egyébként a régmúlt táplálkozási összetételének feltárására kevéssé alkalmas  A fennmaradt szövetekben a csontok kollagéntartalmát (fehérje), valamint fogzománcot vizsgálják. A módszer megköveteli az csontvázak jó megőrzését a destruktív folyamatoktól, ezért ritkán alkalmazzák. A stabil szén - 13C/12 C - és a nitrogénértékek arányaival - 14N/15 N -, a csontkollagénből még nem is lenne gond. Ezek mutatnak az étrendi fehérjére mibenlétére és mennyiségére. Azonban a fogzománc és a csontok C13 értékeinek meghatározása már problématikus. A minták finom kezelést kapnak, hogy megpróbálják eltávolítani a szennyeződéseket, de jelenleg nem lehet pontosan tudni, a kapott csont-bioapatite szénizotóp értékekről eredetiek-e, vagy az utólagos eljárásból származnak.  Ezért több neves archeológus (régész) vitatja az  izotópok mérésének létjogusultságát, mint közvetlen bizonyítékot. Lee-Thorp és munkatársai, és később Sponheimer kutatók az eredményt egész valószínűen megbízhatatlannak és pontatlannak tartják 8.

 A "paleo-diéta" egyébként a felületességéből fakadóan hibádzik. A növényi maradványok tudniillik azért alulprezentáltak a régészeti leletekből, mert hajlamosabbak a pusztulásra, mint a csontok, vagy a kőből készült eszközök  7. Ennek dacára is fennmaradtak bizonyító erejű példák. A mai Galileai Tenger térségében (Izrael), 1989-ben rendkívüli aszály következtében felszínre került hat ovális alakú kunyhó. A bennük rejlő leletek kiváló állapotban maradtak, mivel röviddel elhagyásuk után az egész terület víz alá került. Ezt a körülmény létrehozhatta akár a jégkorszak végének éghajlatváltozása, vagy akr szimpla földrengés is, amely megváltoztatta a Galileai Tenger vízének áramlását. Akárhogy is, a víz lelassítja a baktériumok növekedését, így a szerves anyag nem semmisült meg a helyszínen 9.

 

to_halban_gazdag_etrendet_hust_vad_arpaszemeket_zoldseget_es_gyumolcsot.jpg

Az Ohalo ll a szárazon. A helyszínen gyanánt akadt egy kis keményítő is

-

A huszonhárom ezer évesnek datált leletek között akadtak csontok, fa, dió és magok. A tábor lakói nem csak a különböző húsokon és gyümölcsökön éltek, hanem ehető fűvön, amely ez esetben vad árpában került terítékre. Mindez a 13 ezer évvel a paleo-dietetikusok által hangoztatott mezőgazdasági forradalom előtt, amelynél régebben szerintük őseink nem fogyasztottak gabonaféléket 7. Ennek ellenkezőjére viszont az angol nyelvű wikipédia is kitér, amikor a következőképpen fogalmaz: a bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a kőkori ember is élt valamilyen formában a finomított gabonával és keményítővel, amelyek nem  tartoznak a paleolit diétához. Bizonyított, hogy kőkorszaki társadalmakban a gabonafélék feldolgozása, élelmiszerként történő elfogyasztása legalább 23 000, vagy 30 000 évvel ezelőtt megtörtént, sőt lehetséges 100 000-200 000 éves múltja e gyakorlatnak 1.

    Ismét Dr. John Berardi ismerteti, hogy a holocén kor elején (úgy 12 000 éve) mexikói felföldön szokásos étrend elsősorban szénhidrát és zsír alapú még a mezőgazdaság beköszönte előtt. Az őslakók kihasználták a jobb táplálkozás (eredetiben nagyobb növekedés) lehetőségét a vadon termő növények által, csak időnként kiegészítve ezt vadhússal 7.

    Tizenkét évvel ezelőtt egy nagyszabású régészeti találkozót folytattak le Hamburgban, Evolúció és haladás címmel. Általános egyetértés nyilvánult meg abban, hogy múltról árulkodó régészeti bizonyítékok különösen gyengék, mivel a szerves anyagok, elsősorban a növények nem, vagy alig maradnak fent, ilyen módon a leletek egy része úgymond láthatatlan. Sajnos a kevés adat, és részint a durva módszer miatt, már csak részleges képet kapunk a múlt étrendjéről. A növényi maradványok hiányoznak a legtöbb helyszínről, de ha mégis jelen vannak, az archeobotanikusok számára lehetőség nyílik a háziasított, illetve vadon élő fajok beazonosítására. Az Afrikában és Európábai lelőhelyeken fennmaradt  paleolit korból származó kőezközőkből arra lehet következtetni, hogy azokat vadászatra használták 8. Erről tanúskodnak a fennmaradt csontok is, ezzel szemben Marion Nestle táplálkozástani professzor szerint fennáll a veszélye az ilyen bizonyítékok túlhangsúlyozásának. Szavai szerint mivel a csontok jobban megmaradnak, mint a növényi anyagok, ez azt az érzést kelti, hogy az üldözött állatok lehettek az elsődleges élelmiszerforrások 8.

-

 

Urbanizáció

    El kell ismerni van változás az őskőkorszak, azaz a paleolitikum végén, és az újkőkorszakban (neolitikum) élő emberek testi fejlettsége között utóbbiak rovására. Számos földrajzi területen, az újkőkorszak embere kisebb termetűnek bizonyult elődeinél, és kisebb, és romlandóbb fogakkal. A fogszuvasodás arányának növekedése a gabonafélék fogyasztásának előtérbe kerülésével magyarázható, amelyeknek jellemzője a szénhidrát.  Ugyanakkor nem mindegy milyennémű szénhidrátról van szó. A mai Japán területén a rizs terjedt el 8, amelynek fogyasztásával a szuvasodás esélye nem nő 10. A kérdés az, vajon a neolotikum embere miért változtatott ősei étkezési szokásain? Többféle elmélet áll rendelkezésre a mammutok kihalásával kacsolatban, lehetett egy plesztocén-holocén esemény, üstökös, vagy aszteroida becsapódása, szóba jöhet az ember következtében fellépő járvány, de a legvalószínűbb a túlvadászásuk. Okként szerepelhet a túl gyors femelegedés az utolsó jégkorszak végén 11. A mammutok jórészt eltüntek Észak-amerikából, Ázsiából, és Európából 10, az Észak-amerikai masztodonok pedig kihaltak úgy tizezer évvel ezelőtt 12. Más élelemforrásokat kellet tehát találni. A mai USA délkeleti partvidékén a kukorica fogyasztása nőtt, az általános húsfogyasztás és a tengeri források apadtak. A neolitikum görög területein drasztikusan csökkent vagy talán meg is szünt a tengerből beszerezhető élelem mennyisége, a stabil izotóp analízis alapján. Épp ezért a mezőgazdaság fontos lett 10. Ezt a pár példát azért említem, mert a paleo-táplálkozási tanácsadók az új étrendre való áttérést támadják, és véletlenül sem említik meg, hogy hozzállásukkal az emberiség nem maradt volna fenn. A népességrobbanás következtében kevesebb lehetőség maradt vadon élő állatokat elejteni, a városokba tömörült emberek kénytelenek voltak háziasított állataik húsával beérni, és szintén szükséges komprumisszum volt a növények háziasítása. A mezőgazdaságra való kényszerű támaszkodás ma fokozottan érvényes, ezért is reménytelen utópia az ősember-diéta, már amennyiben létezett volna ilyen globálisan. Általában ki van emelve a fizikum kevésbé fejlett mivolta 1, amelyet az új étrenddel hoznak összefüggésbe, de a paleolit diéta terjesztésében érdekeltek nem mondják, a vagy inkább nem tudják a dolgok miértjét. A fogszuvasodás, - amely ma könnyen kiküszöbölhető - beszédtéma, de nem így az Osteoarthitis (degeneratív izületi betegség/ és vagy izületi kopás) örvendetes visszaesése a mezőgazdasági társadalmakban, a korábbi vadászó-gyüjtőgető életmódhoz képest. Ez a jótékony fordulat pusztán a korábbi fizikai túlterhelés csökkenése végett történhetett meg. Azon emberi társadalmakban, ahol az élet nehéz, a fizikai aktívitás nyomán, a csontok nagyobbak és fejletebbek. Másrészt az olyan társadalmak ahol a munka könnyű, a csontok kisebbek és finomabbak. Ez a magyarázat a mezőgazdasági forradalom hozta méretcsökkenésre, nem az új ételek 10. A ma élő populációkat tanulmányozva elmondható, hogy néhány mezőgazdaságra támaszkodó nép nagyon keményen kénytelen dolgozni, míg mások kevésbé. Feltehetőleg így volt ez neolotikumban is, ezért a fizikai visszaesés korántsem volt jellemző az egész földön 7Európában szintén bevezetésre került a mezőgazdaság, ennek ellenére a morfológiai változások gyakran nem nyilvánultak meg, egészen a bronzkorig 8.

Van-e igazságuk tehát a paleo-diéta híveinek, akik szerint az génállományunk a mezőgazdaság hajnala óta alig változott? Ha a fentiek nem elegendőek,  jó ötlet, ha a bőrszínre tekintünk. Sőt a igen valószínű, hogy a Homo Sapiens változási üteme folyamatosan gyorsul kb. tízezer éve, azaz az utolsó jégkorszak vége óta. Leginkább az urbanizáció (városiasodás) ténye miatt. A nagyobb és sűrűbb népesség kedvez az olyan járványos betegségeknek, mint tuberkolózis, a himlő, a pestis, vagy az infulenza. Ez szelekciós nyomást helyez a közösségre, akiknek elég erős immunrendszerük volt, vagy szerencsés módon elkerülték a fertőzést, túlélték. Valószínű, hogy az emberi faj nemcsak a gabonafélék előtérbe kerüléséhez alkalmazkodott sikeresen, hanem a negatívumként felmerülő környezeti terhelésekhez is, mert genetikai sokféleségre tett szert. A nagyobb létszám több mutációt jelent, amely több variációhoz vezet a génállományt tekintve. A jelenkori környezetszennyezés is okozhat új mutációkat 13. Régészek  is felhívják a figyelmet arra, hogy neolitikus forradalom általános egészségromlása, betegségeinek egy része egyszerűen a túlzsúfoltságra vezethető vissza  8.

 

Vitás kérdés?

    Ha törzsfejlődésről beszélünk, az elképzelés szerint az agykoponya figyelemreméltó növekedése a paleolitikumban a vadászat elterjedésének köszönhető, azaz a hús, azaz áttételesen a nagyobb fehérjefogyasztásnak. Ugyanakkor analógiaként figyelembe kell venni a más főemlősöket, ez esetben a következtetés nem egyértelmű. Ezért az adatok értelmezhetőek úgy is, mint az energiafelhasználás növekvő mértéke, a növényi élelmiszerekből. A bizonyítékok arra utalnak, hogy korábban az étrend kifejezetten szegényes volt. A régészet kínálta morfológiai adatok fényében az emberszabásúak, különösen a modern ember, sikeres, rendkívül alkalmazkodóképes mindenevők, akiknél talán még magas arányban álltak az állati eredetű termékek 8. Néhány tudós kétségbevonja, hogy a húsfogyasztás vezetett volna az agykoponya növekedéséhez, mivel szerintük a korai ember csak szórványosan ehetett húst. Ténylegesen fenáll annak a lehetősége, hogy a keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztásának növekvő hányada vezetett a megnövekedett agyhoz. Ez az alternatív hipotézissel 1999-ben állt elő Richard Wrangham antropológus a Harvard Egyetemről. Elképzelése középpontjában nemhogy a keményítőtartalmú táplálékok fogyasztása állt, hanem azok pörkölése és főzése. Wrangham szerint az ilymódon elkészült zöldségek és gumók több tápanyagot biztosítottak, mint a nyers gyökerek. Véleménye szerint ez magyarázza a korai emberszásúak agyi kapacitás növekedését, nem pedig a húsfogyasztás 14.

 

Nathaniel Dominy vezető antropólogus szintén a keményítő-elképzelés támogatója. Feltevését kísérletileg kívánta igazolni. Kutatócsoportjával mintákat vett mintegy ötven ember, valamint tizenöt csimpánz nyálából. Megmérték a keményítő lebontásában szerepet játszó amiláz enzim mennyiségét, valamint vizsgálták, hogy az alanyok DNS-ben hány másolat található az enzim génjéből.  A csimpánz faj fennmaradása során ugye elsősorban élt, és csak kevés keményítőhöz jutott. Jelen esetben az összes példány csak két másolattal rendelkezett a génből, míg az emberek esetében akat olyan, akinél ez tizenötre rúgott. Minél nagyobb mennyiségű volt a nyál amiláz tartalma, annál több kópiával rendelkezett az alany. Dominy rávilágított, hogy a jelenség hátterében a génmásolás állt, melynek során az eredeti gén megsokszorozódott, másolatai pedig szintén termelni kezdték az enzimet.     Folytatólagosan eltérő étrendű népcsoportok vizsgálatára is sort kerítettek, módszeresen olyanokat keresve amelyek magas keményítőtartalmú étrenden élnek, vagy ellenkezőleg. Kiválasztásra kerül két afrikai törzs a tanzániai dadogok, akik főleg állatenyésztésből élnek, valamint a szomszédos hadzák. Utóbbiak olykor vadásznak, de táplálékbevitelük túlnyomó hányada a nagy keményítőtartalmú gumókból és gyökerekből valósul meg. Ahogy ez várható volt az amiláz gén kópiáiból többel rendelkeznek, mint előbbiek 13. A tapasztalat azt mutatja, ha lakosság több keményítőt eszik, tagjai átlagosan több példányát hordozzák a génnek, mint ha kevés szénhidráton élnek. Eképpen a halászatból élő sarkvidéki nép, az ázsiai szegmensben élő jakutok is is elmaradtak az amiláz termelést tekintve, mint rokonaik a japánokkal, akik sok rizst és kenyeret fogyasztanak. Általánoságban elmondható, hogy a több keményítőt fogyasztoknál, mint az amerikaiak, európaiak, japánok, vagy az említett afrikai törzs, a hat, vagy több génkópia kétszer olyan gyakori, mint az alacsony keményítő-diétán élő populációkban 14.

-

 

Hangsúlyeltolódás

    Egy részint a paleolit diétában érdekel népszerű, hazai szerző honlapján magam is olvastam saját fordítását egy cukorbetegeket érintő kísérletről, amelyben azok metabolikus-fiziológiás javulásról számol be a diéta jóvoltából. Az írás bevezetőjében felmerül két személy neve, akik megismertették az orvosi társadalmat a paleo-diétás koncepcióval. Ami személy szerint meglep, a tényként való közlése annak a fikciónak, hogy vadászó-gyüjtögető elődeink - többek között - nem fogyasztottak gabonát. Ez az állítás, a fentebb ismertetett régészeti leletek értelmében eleve téves. Boyd Eaton és Melvin Konner, könyvük a "Paleolithic Nutrition" (1985) publikálása idején 1 , nem ismerhették a legfrissebb régészeti kutatások eredményeit. Követőik, vagy igen érdekeltek a paleo-marketingben, de lehetséges, az is, Berardi gondolataival élve: "néhány táplálkozási szakértő evoluciós ajánlás alapján szeretne mindent kivonni, ami nem fehérje és zsír, így a vega-ételeket: a gabonaféléket, mogyoróféléket, vagy akár a gyümölcsöket. Mindezt korlátozott ismeretekkel a régészeti leletekről." 7. Szendi cikkét nem idézhetem, de azt nyugodtan elmesélhetem mégis miről olvastam. Az általa leközölt második kísérlet végeredménye szerint a paleo-diéta minden szempontból lekörözi a mediterrán diétát a cukorbetegnél alkalmazva. Ezt olvasva elgondolkoztam egy pár percre, vajon a kísérletet végzők - és nem akárkik! - mégis mire számítottak?  A mediterrán diéta tartalmaz kenyeret, a "paleo" pedig nem. Ez természetesen nem jelenti, hogy a gabonafélék fogyasztása diabéteszhez fog vezetni. Mindazonáltal nem árt óvakodni a szélsőségektől. Körülbelül tízezer évvel ezelőtt elöszőr a közel-kelet térségében az első földművesek meghonosították a már ismert gabonaféléket. Nem sok idővel ezután a termesztés elterjedt az egész világon. Ez egy  megfelelő alternatívának bizonyult a vadászat ellenében, amely vad kézitusa lévén olykor emberéletet is követelt. Az emberek kezdték nagyobb mértékben fogyasztani, és itt merül fel probléma. Értelemszerűen ha a feldolgozott gabona részhányada megnövekszik, az más élelmiszerek, különösen a magas zöldség és gyümölcsfogyasztás, a sovány fehérje és a jó zsírok (Omega-3 zsírsavak) rovására megy. Ez a megoldás fokozott érvényeséggel ma, egy jó recept a metabolikus szindrómához, ami a mai nyugatot sújtja 7.

 

Hivatkozások:

  1 http://en.wikipedia.org/wiki/Paleolithic_diet

 2  http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakt%C3%B3z%C3%A9rz%C3%A9kenys%C3%A9g

 3 http://creation.com/lactose-intolerance

 4  Edward Hollox: Evolutionary  Genetics: "Genetics of lactase persistence – fresh lessons in the history of milk drinking. " Institute of Genetics, University of Nottingham, Queen's Medical Centre, Nottingham, UK. European Journal of Human Genetics (2005) 13, 267-269. doi: 10.1038/sj.ejhg. 5201297 Published online 15 December 2004

 5  http://www.precisionnutrition.com/all-about-milk

 6  http://en.wikipedia.org/wiki/Bovine_somatotropin

 7 Dr. John Berardi M. Ph.D.: Built Like A NeanderthalPart 2 - Evolution, Diet, and Body Type

 8 MP Richards: A brief review of the archaeological evidence for Palaeolithic and Neolithic subsistence

 9  http://news.nationalgeographic.com/news/2001/01/0102galilee.html

10  Clark Spencer Larsen: Animal Source Foods and Human Health during Evolution (2003). Journal of Nutrition

11  http://hu.wikipedia.org/wiki/Mamut

12 http://hu.wikipedia.org/wiki/Masztodonf%C3%A9l%C3%A9k

13 http://anthro.palomar.edu/homo2/mod_homo_4.htm

14 http://sciencenotes.ucsc.edu/0901/pages/tubers/tubers.html

15 http://www.origo.hu/tudomany/20070926-a-kemenyito-emesztese-fontos-lepes-lehetett-az-emberre-valasban.html

16 Did a Starchy Diet Fuel Gene Copying in Early Humans?





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 30
Tegnapi: 109
Heti: 139
Havi: 2 101
Össz.: 394 461

Látogatottság növelés
Oldal: Táplálkozási anomáliák. Téves konklúzió: a paleo-diéta
Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja - © 2008 - 2017 - amatorsulyemelokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: súlyemelő gyakorlatok - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »