Hiperextensio

Edzéstervekben használt jelölő száma: 92

 Testépítő berkekben közismert nevén hipernyújtás vagy felhomorítás. A rossz elnevezés: hiperextensio - túlnyújtás latinul - kifejezetten utal a gyakorlat menetrendszerű szakszerűtlen végrehajtására. Elvégre miért kellene az ágyéki szakaszt túlfeszíteni? A legtöbben egy visszaható erőből induló, rángatozó mozgással jócskán túllendítik felsőtestüket a vízszintesen, hogy azután ismét nagy sebességgel zuhanjanak alá. A helyes végrehajtás az volna, amelynek során a sportoló a lent mozdulatlan törzset nagy erővel és gyorsan a vízszintesig emeli, és ott kitartja. Ezután kontrolláltan engedi vissza magát a kezdő pozicióba, majd ismétel.

Nem igazán a fent leírtakaknak megfelelő végrehajtást támasztja alá, Alekszejev gyakorlata, egy, a korai hetvenes évekből megmaradt fénykép tanúsága szerint. A kétszeres olimpiai bajnokot a maga korában nem jellemző, hogy fel kellett volna világosítani a gyakorlatok mikéntjéről. Ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ilyen tipusú végrehajtást a negyven évvel ezelőttre kifejezetten morbiddá váló nyomásgyakorlatok elviseléséhez alkalmazták.

Vaszilij Alekszejev

    Alekszejev, 1972-ben, Tallinban 236.5 kilogrammot nyomott, sőt ugyanezen évben Münchenben, az ötkarikás játékok alkalmával is teljesített harmadik fogására kettőszázharmincöt kilót. Efféle teljesítményeket nem lehetett máshogy kivitelezni, csak ha a sportoló igen erősen homorított a nyomás megkezdése előtt, majd hirtelen kiegyenesítette a törzsét kezdősebességet biztosítandó a súlynak. A váll és a kar, csak ezt követően kapcsolódott be a feladatba. Végül a súlyemelő ismét igen erősen homorított, elősegítve, hogy ne csak a háromfejű karfeszítők végezzék a gyakorlat befejezését, hanem a sportoló törzse is süllyedjen. Legvégül a törzset kiegyenesítették, amikor a súlyzó felkerült nyújtott karra. Alekszejev ezen túlmenően a térd enyhe hajlítását, majd kiegyenesítését is alkalmazta olyan mértékben, hogy az a bírák szemében még tolerálható legyen. Ismét mondjuk, a súlyemelő öv, az efféle extrém módozatokhoz lett kitatalálva, nem bagatell terhelésekhez, korunkban.

    Eme epizódszerű történelmű kirrucanásból visszatérve, ha törzsnyújtás helyes végrehajtását túl megértettük, akkor kétféle opció ismert:

- a sportoló nem merevíti ki a törzsét, így nem csípőből emeli a törzsét, hanem főként a hát hosszú izmait, azaz a gerincmerevítőket használja. Természetesen dolgoznak a farimok és a comb hátulsó izmai is, de munkájuk kevésbé hangsúlyos. Ezen gyakorlat súlyzós változata az elemelés nyújtott lábbal, amikor a súlyt igen mélyre engedjük a hát meggőrnyesztésével (59). Testépítő olvasóinknak mondjuk, a súlyemelésben felhúzásról nem beszélünk, ha a karokban nem történik hajlítás. 

- a másik végrehajtási forma szerint a hátat ki kell merevíteni a kiinduló helyzetben. Ekkor a sportoló a törzsét csipőből emeli elsősorban, a farizmok (nagy, középső, kis) a kétfejű combizmok, félinas izmok és a féhártyás izmok összehúzódása által. Ez esetben kevésbé terheli meg a gerincmerevítőket. A testépítésben népszerűbb "felhúzás" merev lábbal, ugyanilyen végrehajtási forma szerint. Ez esetben a súlyt csak kis mértékben, alig a térd alá lehet leengedni. A súlyemelősportban ez érdektelen gyakorlat.

    A combhajlítók elnevezés egyébiránt kétséges, mert igaz ugyan, hogy a lábszár behajlítását végzik a combhoz képest, de a fő funkciójuk nem ez! A kétfejű combizmok és társaik fő szerepe a törzs feszítése, a farizmokkal, és a gerincmerevítőkkel együtt. Sokkal erősebb összehúzódást tudnak produkálni a csipő felől, ezért azok a sportolók, akik mindig csak igen nehéz elemeléseket végeztek, meglepve tapasztalhatják, hogy a lábhajlításban igen jelentős súlyokat képesek teljesíteni, noha azt sohasem gyakorolták.

    A törzsfeszítők igen erős csoportja - benne a kétfejű combizmokkal - a törzshöz képest merőleges combcsontot hozza a törzs alá. Vagy megfordítva: a törzset hozza a combcsont vonalába. Pontosan ez történik a hiperextenzio során. Szintén a comb kerül a törzs vonalába a hasonfekve történő lábemelésnél, a kábeles lórúgásnál (testépítő gyakorlat) a lábtológép-gyakorlatoknál, és az ollózásnál (rokon megfelelője a testépítésben kitörés). Utóbbiakban természetesen a négyfejű combizmok még nagyobb szerepet kapnak. Ezekhez képest vannak nehezebb gyakorlatok is, amelyekben sem az alsótest, sem pedig a felsőtest nincs fixen rögzítve. Ilyen gyakorlatok a különböző guggolások és az elemelések. E testhelyzetekben a combcsonthoz képest merőleges törzs kiegyenesedik és a combcsont fölé kerül a végpozicióban. Ugyanakkor a combcsont pedig a törzs alá kerül. Ha hasonlót a térdfeszítők mellőzésével kellene végrehajtani, az egy olyan tipusú hiperextenzio volna, ahol egy keskeny padon a sportoló nem csak a felső testét emeli, hanem a lábait is. Ebben az esetben külső segítséggel le kell fogni az ülepet.

Oldal: Hiperextensio (92)
Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja - © 2008 - 2024 - amatorsulyemelokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat