Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja

современная тренировка тяжелоатлета

 

 

Versenygyakorlatok:

A kétkaros szakítás 

(snatch)

Edzéstervekben használt jelölő száma: 1

 

     Hazai berkekben inkább a súlyemelés technikai gyakorlataként számon tartott mozgás, míg az igazi, erőt kívánó elemnek a lökést tartják. Ennek dacára, - ahogy az a lenti mellékletben megfigyelhető - a világ legerősebb súlyemelőinek "technikája" kísértetiesen javul, súlycsoportról súlycsoportra:

 

56 kg 138 TUR Halil Mutlu                1973/07/14 Antalya 2001.11.04.
62 kg 153 CHN Shi Zhiyong               1980/10/02 Izmir     2002.06.28.
69 kg 165 BUL Georgi Markov            1978/12/03 Sydney    2000.09.20.
77 kg 174 CHN Lu Xiaojun                1984/07/27 Goyang 

2009.11.24

85 kg 187 BLR Andrei Ribakou       1982/04/03 Chiang Mai  2007.09.21.
94 kg 188 GRE Akakios Kakhiasvili    1969/07/13 Athén       1999.11.27.
105 kg 200 BLR Andrei Aramnau     1988/04/17 Peking      2008.08.18.
+105 kg 213 IRI Hossein Rezazadeh 1978/12/05 Qinhuangdao 2003.09.14

Ez a tendencia hasonlóan érvényesül, csak megfordítva egy-egy doppingesetet követő eltiltás után. A súlyemelő, miután két-három évvel később megjelenik a színen, nem erősebb, hanem jóval gyengébb. Pedig ennyi idő alatt javíthatta volna a technikáját. Nemek szerint is számít a "technika" , ugyanis a legerősebb női sportolók is alig tudnak többet emelni szakításban, mint az 56 kilós Halil Mutlu. Ezek szerint tehát, hogy a szakítás technikai gyakorlat, valakinek az elszólása lehetett, ami abban a pillanatban igaznak tűnhetett, néhányan rábólíntottak, azután gondolkodás nélkül átvették a többiek.

    A lökés kétütemű gyakorlat, ahol is a súlyzó felvétele, majd a kilökése valósul meg. A szakítás ezzel szemben együtemű mozgás, amelynek során a fogás jóval szélesebb, mint a felvétel során, ilyen módon a súly azonnal a nyújtott karra kerülhet. A súlyemelésben avatatlan szem számára úgy tünhet, amint a rúd egy íves mozdulattal kerül a fej fölé, azonban a valóságban az mindvégig a test középvonalához közel marad. A mozgást az elemeléssel kezdődik, amikor a comb és a lábszár által bezárt hegyesszög kinyílik. A rúd a lábszárhoz szorosan közel halad, majd a térdet elhagyva a mozgás felgyorsul és sportoló felkészül a kiállásra. A kiállás maga egy lábujjhegyreállásban valósul meg, mellyel egyidejűleg a csipő előrenyomul, miközben a felsőtest hintaszerűen hátrafelé billen. A súlyemelő sohasem esik hanyatt, mert jelentős súly szeretné visszahúzni előre. A kiálláshoz tartozik még, a trapézizmok igen erős összehúzódása a csuklyázás. Ezzel a komplex mozdulattal magasabb emelők 25 centit is nyerhetnek a szimpla elemeléshez képest, még mielőtt a karjukat egyáltalán hajlítani kezdenék.

Ezen a ponton egy pillanatra próbáljuk felidézni a súlyemelők testalkatát! A laikusoknak rögtön felrémlik egy tipikusnak vélt, alacsony, izmos, mokány testalkat, rövid karokkal, és lábakkal. A valóság ezzel szemben más, a mindenkori súlyemelő küllemét tekintve, de minket nem is ez a kérdés foglalkoztat. Ami az olvasót érdekelheti, az ez: a milyen izmok fejlődését segíti a gyakorlat rendszeres végzése? Fontos tisztázni, a szakítást nem azért végezzük, mert markáns hátizmokat, és csuklyásizmokat szeretnék, hanem szeretnénk eredményeinket javítani ebben a számban. Ugyanakkor tudjuk, hogy érdeklődő testépítők kisebb-nagyobb serege, főleg az Egyesült Államokban pontosan azért tanulja, meg mert általános izomfelépítését javítani kívánja. Ha valaki ilyen meggondolásból gyakorolja, természetesen támogatjuk az ötletet, épp ezért szükséges tisztázni milyen izmok aktív közreműködésére van szükség a mozdulat végrehajtása.

A klasszikus, képzeletben élő súlyemelő alacsony, végtagjai rövidek, így karjai is. Ugyanakkor relatíve szélesen ragadja meg a rúdat. A bolgár edzéstematika során gyakran megesik, amikor a sportoló csak magát a versenygyakorlatot végzi. Adott esetben ha lábai kissé hosszabbak, de karjai rendkivül rövidek,  a súlyemelő már a kiállás során olyan magasságra jutatta a súlyt, amiből elég alá mennie. Egy ilyen beüléses szakítás folyamán a deltaizmok nem is kezdik meg a vállöv emelését, és ezzel párhuzamosan a karhajlítók sem kezdenek összehúzódni, mert a súly kellő magasságba kerül az alámenés utáni kitámasztáshoz. Az ilyen felépítésű verenyző az összes létező hátizom és a csuklyásizom megerősődét remélheti a szakításhoz, ám mivel a súlyzót nem kell magasra húznia - ettől a gyakorlattól a váll és a karok nemigen fejlődnek. Az skála másik oldalán vannak a 125-180 kilogrammos, minimum 185 cm versenyzők (Velichko Cholakov, az Athéni bronzérmes 205 cm magas), akik hosszú karjaik révén a törzsük vonalán haladva jelentős magasságra kell húzniuk a súlyt, az alámenés megvalósulásához. Mivel azonban a beüléssel nekik sem célszerű túl sokat késlekedni, a felhúzás befejezése azon időpillanatban történik meg, amikor már megkezdték a súlyzó alá jutás fázisában vannak.

velicsko_csolakov.jpg

A több mint két méter magas Velicsko Csolakov, szakítás közben, a kiállás elején megörökítve. Ahhoz, hogy a súly alá férjen, jelentős magasságra kell meghúznia azt a következő pillanatban.

Bárhogy is történik, a magasabb súlyemelők a hosszabb karjaikkal jelentős erőt kifejtenek a felhúzásban, annak érdekében, hogy a súlyzót kiszakíthassák. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a szakítás az előbbiekben figyelmen kivűl hagyott izmokat is fejleszti. Különösen jellemző ez, ha a súlyemelő jelentős magasságra végez felhúzásokat (17), illetve helyből is szakít (11) Bármily testfelépítésű sportolóról is van szó jelentős szerepet kapnak a háromfejű karfeszítők. Jóllehet a szakítás egy sima húzásnak tűnik, amelyet a karok kitámasztásával éri el a célját, ez a kitámasztás több-kevesebb mértékben a tricepsz toló ereje révén valósul meg. Különösen így van ez, ha az emelő csak alacsonyra volt képes húzni a terhet, és az csak jelentős nyomerő igénybevételével kerülhetett a helyére. Természetesen mindez kellő gyorsasággal kell megtörténjen, máskülönben kivűlről nézve látszik a belenyomás - a folyamatos mozgás törése - és a gyakorlatot szabálytalannak ítélik. Szintén elég erősnek kell lenniük a karfeszítőknek a kontramozgás elkerülése miatt. A súlyemelő nagy erőkifejtéssel felhúzta a rúdat. A súlyzó gyosulása olyan mértékű, hogy az emelkedése azzal párhuzamosan történik, amikor az alámenés már megkezdődőtt. A súlyemelő lefelé halad, a súly pedig felfelé. A gyorsításnak megfelelően, adott ponton azonban a felfelé haladó súly megáll, majd zuhan, a nehézségi erő törvényének megfelelően. Egy ellazult állapotból, a súlyemelőnek a másodperc törtrésze alatt meg kell feszítenie a részt vevő izmokat így a tricepszeket is, különben a súlyzó összenyomja a versenyzőt. A fentiek értelmében a vállak és felkar feszítőinek erősítése érdekében egyesek nyakból nyomás is végeznek, a szakítással megegyező fogásszélességgel (50). Alább Dimitrij Klokov, a 105 kilós mezőny Pekinki ezüstérmese folytat le néhány fogást a gyakorlatban:

Ezen a felvételen, tőle jobbra, klubtársa 160 kilón húz szélesen (17) három ismétlés erejéig. Egyet csipő dobással, két továbbit pedig annélkül. A széles felhúzás e sorok szerzője szerint a szakítás legfontosabb kiegészítő gyakorlata. A kettő kéz a kézben halad: ha a felhúzásban egy sportoló erősebbé válik, ugyanazon súlyt magasabbra képes húzni, vagy nagyobb terhet azonos magasságra, javul a szakítás eredménye is. Tehát mégegyszer ismlteljük: a szakítás eredménye döntően az erőtől függ. Ha ez nem így volna, fenti sportolóknak elég volna félannyi súly is 55 kilogrammon nyakból nyomás, vagy nyolcvanon hármasával felhúzni. Ám ők inkább kétszer ennyivel dolgoznak. A legnagyobb termetűek, azaz az ólomsúlyú versenyzők, angol nyelvterületen heawyweight, azaz szupernehézsúly, nevükhőz híven még nagyobb súlyokkal nyomnak. Így például 125 kilógrammos, Jevgenyij Csigicsev egyes edzésein minden további nélkül 160 kilóig emeli a súlyt nyakból nyomásban, legjobb szakításához, amely 211 kg. Ennél egy kilóval kevesebbet, a legutóbbi Olimpián, is teljesített.  Az ilyen adatokkal pusztán azt a tényállást illusztráljuk, mely szerint a nagy teljesítményhez a szakításban, harmatkevés a technika. Ennek beletásához elég az is, ha a szkeptikus megpróbál csak ennek felével mondjuk magastartásban guggolni, természetesen miután kinyomta nyakból.

(folytatjuk)

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 39
Tegnapi: 109
Heti: 148
Havi: 2 110
Össz.: 394 470

Látogatottság növelés
Oldal: 5. A kétkaros szakítás (1)
Amatőr súlyemelők és testépítők weblapja - © 2008 - 2017 - amatorsulyemelokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: súlyemelő gyakorlatok - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »